Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 5. szám - Látóhatár - Hodek Mária: Az avantgarde irodalom és a szláv strukturalizmus
hal, Steinbeck, Dumas, Móricz, Mikszáth, Gárdonyi, Jókai, Szilvási, Ber- kesi stb. Persze ilyen megjegyzéssel is találkoztunk: nem olvastam könyvet, csak újságokat és folyóiratokat. A tárgykör két utolsó kérdése az alapiskolában könyv nélkül megtanult versekre kereste a választ. Ennek felderítését azonban az nehezíti, hogy az alapiskolás tanterv pontosan nem írja elő a könyv nélkül megtanulandó verseket, csak utal 6—10 vers és részlet „önálló előadására“ a tankönyvből. A megadott négy költőtől szinte mindenki tud legalább egy, de általában több verset is könyv nélkül. A leggyakrabban előforduló verscímek Petőfinél: Egy gondolat bánt engemet, Nemzeti dal, Távolból; Aranynál: Toldi (részletek], V. László, Családi kör, Fülemüle; Adynál: A grófi szérűn, A magyar Ugaron, Proletár fiú verse; József Attilánál: Mama, Altató, Kései sirató, Favágó, Tiszta szívvel. Viszonylag sok verset felsoroltak a tanulók még ezeken kívül is (helyenként nem is fért a papírra). Örvendetesnek mondható, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőinek a neve is gyakran előfordul a válaszokban, mint például: Gál Sándor, Gyurcsó István, Cselényi László. (Folytatjuk) LÁTÓHATÁR A pedagógusok továbbképzése érdekében egy-egy jelentős mű ismertetését közöljük, hogy felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Az alábbiakban két tanulmányt Bojtár Endre: A kelet-európai avantgarde irodalom; Akad. Kiadó Bpest, 1977; Bojtár Endre: A szláv strukturalizmus az irodalomtudományban; Akadémiai Kiadó Budapest, 1978 mutatunk be a magyar és a szlovák szakos pedagógusoknak. Hodek Mária Az avantgarde irodalom és a szláv strukturalizmus Az avantgarde irodalmat feldolgozó, összefoglaló és értékelő szakirodalom bővelkedik a kiadványokban. Éppen ezek sokasága teszi szükségszerűvé az olyan terület feldolgozására vállalkozó munkákat, mely a megítélésnek egy újabb szempontját képes bekapcsolni az emberek tudatában. Közismert, hogy az avantgarde elsősorban a felbomló kapitalizmus szellemi válságának szülötte, annak esztétikai kifejezője. A kizsákmányoló rendszer új korszakának (imperializmus) népellenes lényege éreztette hatását az irodalomban és az élet minden területén. így érthető az is, hogy az egyetemes kultúra művészi avant- garde-ja nem minden esetben szolgálta a haladást, hiszen egyes irányzatok degradálták azokat a követelmé147
