Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1979-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Dr. Simich Erzsébet, a szerkesztő

Dr. Simich Erzsébet, a szerkesztő

A Szocialista Nevelés 23 évfolyamának bekötött köteteit lapozom, s a tirázsban mindenütt ott szerepel a név: Dr. Simich Erzsébet, szerkesztő. 23 éven át szolgálta a Szocialista Nevelésben a csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista nevelést 1979 júliusáig, nyugalomba vonulásáig. Szolgálat volt ez a szó legnemesebb értelmében, és szolgálat a javából. Nem csak azért, mert teljes foglalkozásban egyedül tette ezt, és nem csak azért, mert a lap minden egyes esetben — nemegyszer mostoha körülmények ellenére is — megjelent. Szolgálat elsősorban azért, mert az ügyet szolgálta dr. Simich Erzsébet. Azt az ügyet, melyet az elmélet számunkra valósággá transzponálásának nevezett munkája során. Színvonalas munka volt ez, mely a Szocialista Nevelést közkedvelt és mindenki által megbecsült szaklappá tette. Szaklappá, mely az ő szerkesztésében a tanítóság korszerű nézetének alakításáért harcolt. Hirdette, hogy a szocialista ember színvonalát nem az elsajátított ismeretek mennyisége határozza meg, hanem az, hogy mennyire igyekszik új és újabb ismereteket szerezni. Minden alkalmat megragadva propagálta, a szocialista humanizmus mélyen szántó emberi gondolatainak jegyében, az állandó önképzés szükségét. Az elvet: „csak a színvonal vonz“. A lényeglátás elvét, a tűrési tolerancia szükségét, az önmagunkkal szembeni igényességet. 28 éves korában, 1949-ben a Bratislavai Komensky Tudományegyetem Bölcsészeti Karán mint magyar—francia—olasz szakos tanár védte meg olasz filológiából doktori disszertációját. Amikor spanyol szakos tanárokat kellett képezni, spanyolt tanított a Nyitrai Pedagógiai fakultáson, de tanított német nyelvet is több magas szintű tanfolyamon.

Mi, a magyar nyelv és irodalom tanáraként értékelhetjük és értékeljük munkáját elsősorban. Hiszen az ő nevéhez fűződik például a Komáromi Szavalóverseny intézményesítése (a mai Jókai-napok „őse“). Az ő munkáját dicséri az a korszerű felfogás, melyet a kötelező költemények előírásával, a teátrális-pátosz nélküli versmondás igényének megfogalmazásával közölt az Iskolaügyi Közlönyben mint az Iskolaügyi Megbízott Hivatal dolgozója, a magyar nyelv és irodalom módszertani központi tanfelügyelője 1955-ben. Az ő munkásságához fűződik a magyar nyelvnek és irodalomnak az a szeretetteljes gondozása, mellyel a Szocialista Nevelés lapjain találkozhatunk.

S most, megérdemelt nyugalomba vonulása során ígérjük: műveltségéhez méltón tevékenykedünk majd lapunk színvonalának további emelésén. Köszönjük olvasóink nevében dr. Simich Erzsébetnek szerkesztői tevékenységét abban a reményben, hogy munkánkat tanácsaival, írásaival továbbra is segíteni fogja. Kívánunk ehhez erőt, egészséget.

MÓZSI FERENC, a szerkesztő bizottság nevében

lö