Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-10-01 / 2. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Pedagógiai Szemle? / Figyelő
Kutató Intézet nemzetiségi osztályának volt vezetője kezdeményezésére vettem részt a magyar nyelvtanítás színvonaláról rendezett konferencián. Az emlékezetes gyűlés másik rendezője Mózsi Ferenc volt, aki annak idején a Bratislavai Kerületi Pedagógustóvább- képző Intézet magyar kabinetjének volt a vezetője. Nekik köszönhető, hogy ettől a naptól kezdve minden évben Košicén, Lucenecen, Bratislavában is a legutóbb pl. Dun. Stredán folynak a szlovákiai magyar tanárok és tanítók országos nyári iskoláztatásai. Róluk szívesen beszélek, mert a hivatásuk magaslatán álltak. Ezt a gyümölcsöző együttműködést őrzi a Magyar helyesírás tanítása című közös könyvünk is ... 1969-ben kormánykitüntetésben részesültem, 1971-ben nyugdíjba vonultam. — Hát mit mondjak még? — Talán azt, hogy nem is érzem magam nyugdíjasnak. Tizenkét tanítványom van. Szlovák, magyar, német, francia magánórákat adok. Szemináriumi munkák és szakdolgozatok megírásánál segédkezem. Előadásokat tartok irodalomról, pedagógiai kérdésekről különböző kulturális összejöveteleken. Még regényt szeretnék írni „Egy pedagógus útvesztői“ címmel. Megbíztak egy német szakkönyv lefordításával is. Nagy tervek ezek, a kérdés, futja-e időből... Az utóbbi időben Balogh Márta tanárnő panaszkodott, hogy éjszakái nyugtalanok. Keveset és rosszul aludt. Gyakran hajnalban is a tanítványai problémáival foglalkozott. Kereste a legjobb megoldást. 1978. április 19-én születésnapját ünnepeltük. Még örömmel számolt be a tornai kiejtési versenyről, melyben a zsűri elnökeként vett részt. Kiemelte Szalacsi Aranka érdemdús pedagógiai munkáját. Élete utolsó napján, 17,30-kor még két tanítványával foglalkozott, 19 órakor pedig már megszűnt a szíve dobogni. 1978. április 25-én kísértük ki utolsó útjára Balogh Márta tanárnőt, — a tanítványok és barátok, rokonok és ismerősök. Fájó szívvel búcsúztunk attól a pedagógustól, aki élete utolsó pillanatáig tevékenykedett abban a városban, ahol született, ahol alkotott. Kassa volt számára az irodalmi központ, mint Kazinczynak Széphalom, Fábry Zoltánnak Stósz. Sokan méltatják Márta nénit mint írót, mint stilisztát, mint a magyar nyelv szerelmesét, aki hat nyelven beszélt, de élete végéig hű maradt az otthonról hozott édes anyanyelvéhez. Én is a tanítvány hálájával emléke zem Rá, hasonlóan, mint sok más tanítványa. Hiszen azt tanította, hogy nemzetét csak az szeretheti igazán, aki tiszteletben tartja a többi nemzetet. S ha már nem is hallhatjuk biztató hangját, mégis mindnyájan tudjuk: fél tőén nagy örökséget hagyott ránk. Emléke oltva van A földbe, melyen élt. Mélyen bocsátja be Megáldott gyökerét f Vörösmarty) Figyelő Miről ír a Pedagógiai Szemle? A folyóirat 1978. évi 6. száma közli annak a vitaülésnek az anyagát, amelyet az iskolai nevelőinunka továbbfejlesztésének a kérdéséről rendeztek meg. A meghívottak előzetesen tanulmányozhatták Szarka József Közös gondunk a nevelés című vitaindító tanulmányát, mely a folyóirat ez évi I. számában meg is jelent, s tartalmi mondanivalója lényegében a következő kér désköröket érintette: — Hogyan ítéljük meg a nevelés mai valóságos helyzetét, mit értékelünk vagy konstatálunk hiányosságként? — A személyiségformálás cselekvésekben valósul meg. A tanuló életében az alapvető a tanulási cselekvés, kérdés, hogy ez mennyire fejlesztő, mennyire alakító tevékenység? — A pedagógusok munkája kulcstényező — A neveléstudomány egyik fő adóssága, hogy az oktatáspolitika számára nem képes a pedagógia nyelvére lefordítani az általános politikai, etikai, világnézeti követelményeket. Mely okok hátráltatják, mik a teendők e téren? 63