Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1978-10-01 / 2. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Pedagógiai Szemle? / Figyelő

A vitaülésen rendkívül élénk és néhány témában éles eszmecsere bontakozott ki. Ebből közlünk ízelítőt.

A nevelés mai helyezőiének értékelése kapcsán Kálmán György azt hangsúlyozta, hogy a nevelés adott helyzetének megítélésében a kiindulópont az elérendő cél, a feladat vagyis a követelmény világos is merete lehet. A neveléselmélet eddigi eredményei és a szovjet pedagógiai tapasztalatok alapján céltudatos, elvi tételekkel ugyan rendelkezünk, a követelmények azonban nem elég árnyaltak és részletezők.

Vastagh Zoltán a nevelési gyakorlat „gyenge pontjainak” a következőket látja— Áz egyre inkább neveléscentrikussá- gukat hangoztató iskolák nagyon is egyoldalúan ítélik meg az iskolai eredményességet (eltúlozva a tantárgyak és a szaktárgyi feleletek személyiségminősítő szere pét).

— A szülők is egyoldalúan közelednek az iskolához, (illetve az iskolában „eredménytelen”, vagyis gyenge tanulók szülei inkább ennek megfelelően távolodnak).

— A szakfelügyelet is több figyelmet fordít a szorosabban vett oktatási felada tok segítségére, számonkérésére, mint a nevelési kérdések vizsgálatára, ösztönzésére.

Papp János szerint az utolsó 25 évben a tanítási órán folyó oktató munka óriásit fejlődött, ugyanakkor a szocialista nevelőmunka nem fejlődött kellő ütemben. Sze rinte azonban a világnézeti nevelés terén nem olyan kedvezőtlen a helyzet, mint azt egyesek állítják, s azt, hogy vannak még idealista világnézetet valló fiatalok, vagy hogy nem jár mindenki hangversenyre, nem lehet a mai iskolai nevelés rovására, elmaradottságának a számlájára -írni.

Gaál Gyula a nevelésügy elmaradottságának egyik okát abban látja, hogy „nem alakult ki iskoláink többségében az a nyugodt légkör, amit az irányító szervek is sürgető feltételnek tartanak ahhoz, hogy alkotó pedagógiai munkaterületté válhassanak az iskolák. Az iskolai élet nagvon gyakran — különböző szervek, intézmények elgondolásának megfelelően — kampányfeladatok lebonyolítóivá, végrehajtó szerveivé válik. Állandó helyettesítésekkel küszködve, sok esetben teljesen az iskolára hárított gyermeknevelési, átnevelési gondokkal terhelt munka mellett nehezen képzelhető el a „nevelő iskola, célkitűzés megvalósítás.

Az ankét résztvevői közül többen megfogalmazták azt a véleményüket, hogy jelenleg növekszik a nevelés elmélete és gyakorlata közti különbség, az elmélet nem

siet a gyakorlat elé, nem szolgáltat útmutatást. Elhanyagoljuk Makarenko tanításainak elemzését, megismertetését, felhasz nálását. Makarenko nem értett egyet azzal a felfogással, amit ma száir|>s pedagógiai gondolkodó vall, hogy a nevelőmunkának nincs szüksége semmiféle külön metodikára, mert a tanítás, az egyes tantárgyak módszertana magában foglalja az egész nevelési gondolatkört is.

A pedagógus, az igazgató munkája kér

dósét is sokoldalúan elemezték. Nagy Andor kifogásolta, hogy a pedagógusképzésben háttérbe szorul a nevelőmunkára való felkészítés. Igen nagy probléma, hogy a felvételi rendszer nem vizsgálja a „nevelői alkalmasságot”. Hiába tudja bármilyen ragyogóan kitölteni a jelölt a tesztet, megválaszolni a bizottság előtt a szakmai kérdéseket, ha nincs nevelői rátermettsége. A pedagóguspályára az emberileg alkalmas jelöltek egy része — a pontszámok kizárólagos számbavételével — kiszorul a felsőoktatási intézményekből — vélte Lux Alfrédné is. Szerinte a pedagógus megbecsülése, társadalmi presztízsének növelése elkerülhetetlenné teszi a bizalom kérdésének újbóli felvételét. Talán egyik szakmában sem tapasztalható olyan nagv fokú érzékenység, mint az iskolai problémákkal kapcsolatosan. Szülő vagy bárki más „kívülálló” bejelentésére gyakran indít a tanács, a minisztérium közvetlen vizsgálatot. Holott az igazgató felelős a nagyszámú tanulóifjúság neveléséért, .a tantestület munkájáért, tehát jobban kelle ne benne bízni egy adott probléma kivizsgálása során is. „Akiben nem bíznak, az nem bízik másokban. Ha az igazgatóban nem bíznak, ő sem bízik tanóraiban, a tanár a gyerekekben, és ez így hullámzik tovább”.

Az iskola, az oktató-nevelő munka tartalmi korszerűsítésével összefüggésben merült fel a vita során annak a hangsúlyozása, hogv a folyamatosságnak, a dinamikus fejlődésnek egységet kell alkotnia. Az új dokumentumok fogadására történő felkészítés során azt tapasztalták — mondta Majzik Lászlóné —, hogy a pedagógusok kevésbé érzik a fejlődés folyamatosságát.

Az iskolába sok új, fejlesztőelein kerül, és így felmerül a pedagógusokban a kérdés, hogy vajon legjobb tudásuk szerint is eleget tudnak-e tenni ezeknek az új követelményeknek. Tanulságként megfogalmazható, hogy a pedagógusok és a szülők irányában hatékonyabb felvilágosító-orien táló tevékenységet kell kifejteni. Világosan rá kell mutatni a korszerűsítés kapcsán azokra a gyökerekre, előfeltételekre, ame62