Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-02-01 / 6. szám - Szeberényiné Z. Judit: A pályaorientáció / Figyelő
ka lényege az oktatás, a kommunista nevelés — különösen a tanulók munkára nevelése —, az önművelés illetve a tanulók önnevelésének az egybekapcsolása a pályaorientációval. Mi e munka tartalma az egy.es korcsoportokban? Az 1—3. évfolyamban megismertetjük a gyermekeket az egyes foglalkozásokkal, illetve azok tevékenységeivel, a legegyszerűbb gazdasági jelenségekkel, a tanulók szüleinek leggyakoribb foglalkozásával, fokozatosan kialakítjuk bennük a munkaszeretetei, megalapozzuk a nehézségek leküzdésének a készségét. A 4—5. évfolyamban megismertetjük a gyermekeket azokkal a foglalkozásokkal, amelyek a számukra a leghozzáférhetőb- bek, különösen azokkal a pályákkal, amelyek összefüggenek az új tantárgyakkal, a biológiával, a földrajzzal, az idegen nyelv tanításával. A professzionális felvilágosítás eme szakaszának legfőbb feladata az, hogy fokozatosan és rendszeresen bővítsük a tanulók pályaismeretét (pálya- választási propaganda és agitáció]. A 6—7. évfolyamban folytatjuk a pálya- választási propagációs munkát. A járási oktatási és termelési szervekkel együttműködésben megismertetjük a tanulókat az egyes foglalkozásokkal — a nehézipartól kezdve a termelés irányításáig, látogatás a politechnikai múzeumban (2 év alatt összesen tíz kirándulás). A pályaorientációt a gyermekek kedvteléseinek és képességeinek a figyelembevételével folytatjuk, fokozott gonddal fejlesztjük azokat az érdeklődési szférákat, amelyek a helyi viszonyok szempontjából különösen szküséges és igényelt foglalkozási ágak előfeltételei. A 8. évfolyamban a tanulók pályaválasztási motivációját a személyi távlatok kialakításának segítségével mélyítjük. Megismertetjük a tanulókat a középfokú műveltség megszerzésének a lehetőségeivel, az egyes tanintézetek oktatási rendszerével, a munka ágazataival, amelyek speciális pszichofiziológiai tulajdonságokat igényelnek, illetve melyek nem igényelnek ilyeneket. A 9. évfolyamban a pályaválasztási propaganda mellett a járási oktatási-termelési szervezet irányította munkára nevelés, illetve a termelés oktatása jut előtérbe. Az osztályfőnöki órák során, a szülőkkel együttműködésben a tanulók a következő kérdésekkel ismerkednek meg: a helyes pályaválasztás jelentősége, a pályaválasztást meghatározó tényezők és motívumok, saját pszichofizikai feltételeik értékelése (vagyis az egyéni feltételek és a helyi követelmények összehasonlítása a tudományos műszaki forradalom korszakában a nemzetgazdaság fejlődésszintje és káderszükséglete szempontjából). A 10. évfolyamban már speciális pálya orientációról van szó, a nyári termelő- munkába való bekapcsolódás, különféle oktatási segédeszközök készítése, az iskola tudományos és műszaki munkaközössé geinek tevékenységrendszerébe való aktív bekapcsolódás útján, látogatás az egyes szakközépiskolák nyitott óráira stb. Mint ismeretes, a helyes pályaválasztásban jelentős szerep jut a családnak is, hiszen nemcsak a kedvtelések kialakulásának, hanem az állampolgárok fontos tulajdonságainak kialakításának is ez a bölcsője. A szerző leírja, hogy a szülőkkel folytatott együttműködés során igyekszik bennük felkelteni a tartós vágyat gyermekeik lelki vonásainak maradéktalan feltárására, arra, hogy érdeklődjenek gyermekeik társas élete iránt, állítsák gyermekeiket egyre magasabb követelmények elé, segítsenek nekik, hogy sokat dolgozzanak, s készítsék fel a gyermekeket a társadalmi szempontból hasznos és nélkülözhetetlen munkákra. A szerző az iskolán kívüli nevelés számos eszközét is érinti, amelyek szintén hozzájárulnak a helyes pályaorientációhoz (a házi olvasmányok ajánlása, megbeszélése, film-, múzeum- és kiállítás látogatás, a látottak elemzése stb.). (R. D. Sluckaja: Systém práce tŕídniho učitele s rodiči v profesionálni orientaci žákú. 1977/78, 9. szám, 409—412. old) KÖZNEVELÉS Az 1978. évi 35. számban Titoók Pálné Pályaorientáció címmel a magyarországi pályaválasztási problémákat fejtegeti. Mint írja, a szakmunkásképző iskolákba felvettek 18—19 százaléka nem jut el a szakmunkásvizsga letételéig. A szakközépiskolai tanulók lemorzsolódása a hatvanas évek derekán meghaladta a 30 százalékot, de még az utóbbi években is 15—16 százalék között mozgott. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak kereken harmada nem jut el tanulmányainak eredményes befejezéséig. Az okok ugyan sokfélék, de valamennyi elemzés kiemeli a pályaválasztás megalapozatlanságát. A pályaválasztási tanácsadás magyarországi szervezete önmagában nem képes a köznevelés egésze nélkül a helyes pálya185
