Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1979-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: Megjegyzések a magyar esetrendszerhez

A névszóragozás, illetve a főnévragozás, sajnos, még ily jelentős munkák után sem tud utat törni a magyar nyelvtanirodalomban. „Véleményem — írja Bodolay Géza — és úgy tudom, sokak véleménye — szerint felesleges az esetrendszer erőltetése. A ragok funkciójából kell kiindulnunk külföldön is (mint tesszük ezt anyanyelvi oktatásunkban] s mind a viszonyragokat, mind a névutókat a prepozíciókkal kell párhuzamba állítanunk. Ragozási rendszerünk így sokkal világosabb, s elkerülünk egy sereg fölösleges latin kifejezés1: is.“ (Bodolay Géza: A magyar mint idegen nyelv. Magyar Nyelvőr, 1978. 3- sz. 305. 1.)

A szerző fenti megállapításával a gyakorló pedagógusok és a csehszlovákiai nyelvészek speciális helyzetéből nézve ezt a problematikát, opponálok, merf az esetrendszer nemcsak analógiás fogódzót biztosít a minta-alaksor bevezetésével, hanem a névszóknak morfológiai jogaikba való visszaállítását is involválja, nem szólva arról, hogy a kontrasztív nyelvészet kapcsán csak fe líiletes eredményre és elhamarkodott lépésre vezetne a prepizíciók és a post pozíciók taxatív párhuzamba állítása. A latin terminológia internaciönalizáló tényező, közelebb hozza egymáshoz az eltérő nyelvek beszélőit.

Antal, ahogy már előbb említettem“ az esetek közül kizárta a genitivust. ,,Az esettan, az esetrendszer morfológiai jellegű központba állításának, az esetek szintaktikai szerepe mellőzésének a következménye volt egy próbálkozás a hazai nyelvtudományban a -NAK végződés egyetlen esetragnak való minősítése, a nyelv formai oldalának a funkcionálissal szemben való minősítése, a nyelv formai oldalának a funkcionálissal szemben való előtérbe helyezése. De meg tudná-e valaki mondani, hogy a latin casae és domini alakok ae és i végződése milyen alapon egyformán genitivusi a szintaktikai kör nyezet figyelembe vétele nélkül? És miért tanulta mindenki két esetnek a casae genitivusi és casae dativusi alakot? A magyarban még nagyobb a ge nitivusi és dativusi -NAK közti különség: az előbbi csak adnominális (a tanulónak a könyve — megjegyzés tőlem!) az utóbbi (adtam a tanulónak könyvet — ugyancsak megjegyzés tőlem!) csak aJverbális szintagma tagja le hét. Világos: a szintaktikai szabály központba állítása adekvátabb a nyelv szempontjából, mint a morfológiai rendszerezés. Ez megfelelőbb a nyelv ok tatása szempontjából is: a nyelvoktatók jó ösztönnel az esetragokat szintag mákba, illetőleg mondatokba ágyazva tanítják, ha sikert akarnak elérni a beszédkészség fejlesztésében.“ (Károly Sándor: A, magyar nyelv mint idegen nyelv oktatásának tudományos bázisa. Magyar Nyelvőr, 1978. 3. sz. 319— 320. 1.)

Károly Sándor meglátása a mondatcentrikus idegen nyelvoktatás szemszögéből kiváltképpen a szóbeli kezdő szakasz idején helyes, de az idegen nyelvnek analógiás fogódzók alapján tudatos nyelvoktatással történő tanításához kevés, mert egyszerűen lemondanánk az eseteknek a morfológiában elfoglalt jogairól.

Mind Bodolay, mind Károly a szemantikai sík elsődlegességét hangsúlyozza ki. A jelentés mellett azonban a formát sem szabad lebecsülni, e kettő fel tételezi egymást dialektikus egységet alkot.

A genitivust tehát el kell ismernünk a magyar esetrendszerben, de figye lembe kell vennünk, hogy a dativussal ellentétben, amely esetvégződés nélkül nem szerepelhet, a genitivus előfordul jelöletlen zérus inorfémás esetben is. A ragtalan eset nem új keletű a magyarban. Nominativusunk mind zérus morfémás, ellentétben a szlovákkal, ahol a zérus morfémás nominativus mellett (stroj+ 0, dlaň+0) jócskáp előfordulnak az egyes paradigmákba tartozó főnevek között esetragos nominativusok (zen + a, mest + o, srdc + e, vy svedcen + ie stb.). A zérus morfémás nominativust a szakirodalom casus ab solutusnak, határozatlan vagy abszolút esetnek is nevezi. A legújabb szakiro dalom nominativus pendens néven emlegeti.

179