Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: Megjegyzések a magyar esetrendszerhez
A magyarban az accusativus is előfordulhat esetrag nélkül különösen a nép költészeti szövegekben, például elmentek széna-kaszálni, buzavirág-szedni, kimentek gyöngyvirág-szedni, farkas-kergetni stb. A ragtalan tárgy ugyanis finnugor örökség nyelvünkben. (Telegdi Zsigmond: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Tankönyvkiadó, Budapest 1977. 242. 1.) Ha a fenti példákat figyelembe vesszük, akkor nem állhat tőlünk távol a jelöletlen zérus morfémás genitivus sem, például a fiú füzete, a torony gombja, a mozdony füstje stb. „A ragtalan genitivus egészen általános (használatnak örvend a mai uráli nyelvek többségében. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez is a birtokos jelző hajdani mondatértékét, illetve casus absolutus emlékét őrzi.“ (Papp István: Hozzászólások Fokos Dávid előadásához. Nyelvtudományi Közlemények, Budapest 1956. 1Ü0. 1.) Ugyanakkor tudomásul vesszük a -NAK esetragos genitivust is, amelynek megléte bizonyos szövegösszefüggésekben nélkülözhetetlen. Most nem térek ki a nyelvészeti szakirodalomban már többször felsorolt esetekre, hogy mikor kap -NAK esetragot a birtokos jelző. Az érdeklődőknek viszont figyelmébe ajánlom Gaál Edit értekezését „A birtoklás kifejezése a mai magyar nyelvben“, amely a Nyelvtudományi Értekezések 97. számaként jelent meg 1978-ban a budapesti Akadémiai Kiadónál. A -NAK genitivusi esetrag elhagyását illetően azonban egyik nyomós érvét idézem a fenti munkájából: ,,A -NAK rag hiányának az egyik oka valószínűleg az, hogy a jelzős szerkezetben egymás mellett álló birtokos és birtokszó viszonyát a ragtalan birtokos és birtokszón a birtokosra utaló személyrag egyértelműen kifejezi, tehát a -NAK használata redundáns. A két azonos funkciójú szerkezet N0 + Npers, illetve NNAK + Npers/a pers jelentése birtokos személyjel — megjegyzés tőlem1) azonos jelentésű, tehát a pontos információs a rövidebb szerkezet is képes követni. De számításba vehetünk egy másik okot is: a jelző -NAK ragja ho monim a részeshatározó ragjával, s a nyelv általában a homonímia kiküszö bölésére törekszik.“ A konfrontációs nyelvvizsgálat az idegen nyelvek oktatásában jelentős segítséget nyújt. Amíg a flektáló szlovák nyelvben az esetek száma csökkent, mint általában az indogermán nyelvekben — a vocativust ugyanis nem tekintik igazi esetnek, mert nem illeszkedik szervesen a mondat részei közé, így nincs mondatbeli funkciója — addig a magyar nyelvben a fejlődés ellenkező irányt vett, az esetragozás egyre gazdagabban bontakozott ki. S itt fel kell figyelni arra a tipológiai jelenségre, hogy a gazdag esetrendszer mellett gazdag névutórendszerünk is kifejlődött. A névutók a viszonyító rendszerben nemcsak zérus morfémás alanyesetben, az úgynevezett casus absolutusban fordulnak elő, hanem vannak ragvonzó névutós eseteink is. Speciális helyzetünk hozza magával, hogy az anyanyelv és a célnyelv oktatásában ki kell használnunk minden olyan nyelvi jelenséget, amely kölcsönösen erősíti egymást. S ilyen azonos nyelvi jelenségnek mutatkozik a névszó grammatikai kategóriája, az eset is. Éppen ezért mi nem mellőzhetjük anyanyelvűnk tanításában az esetrendszert. 180
