Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A továbbképzésről
zött, ezeket tovább támogatjuk, fejlesztjük, a közösségellenes megnyilvánulásokat pedig nagy türelemmel, tapintattal nyesegetjük, tompítjuk. Játék közben pl. az orvosnak több egészségügyi nővére is lehet, a sofőr dolgozhat kísérőivel; aki nem jutott be a konyhába, az mehet vásárolni stb. Több óvodában bevezették a szülők támogatásával, hogy a gyermek születésnapjáról megemlékeznek, kedvenc meséjét felolvassák, szép rajzokkal kedveskednek neki, s ezzel mind a közösséghez való tartozás érzését erősítik. léma, amikor a szónak vagy egy részének többféle jelentése van. Egy hatéves pl. azt hitte, hogy az „élesztő“ olyan szer, amellyel a halottakat életre lehet kelteni, egy másik a „vadidegen“ szó hallatára megrémült, mert egy „vad“ (dühös, verekedő, félelmetes) embert képzelt el. (Mérei F. Bľnét Ä.: Mit tud az óvodás a világról? 1977. 6. sz. Sz. J. GYERMEKÜNK Herman Aliz egy országos méretű felméréssel vizsgálta nagyóvodás gyermekek tárgyi ismereteit. Arra keresett választ, mit tud a gyerek a valóságról, s ezzel annak a problémának az irányában is elindult, hogy a gyermek- műveltségnek milyen fokára és szerkezetére építhet az iskola. A vizsgálat eredménye elsősorban az, hogy az 5—6 éves gyermekeknek már reális, a valóságnak nagyjából megfelelő ismereteik vannak a világról, amelyben élnek. A vizsgálat azt is feltárta, hogy ennek az elemeiben adekvát ismeret- anyagnak a szóbelileg megragadható realitása és differenciáltsága mögött milyen hiányok vannak. A gyermekek ismereteit gyakran jellemzi a gyermekközpontúság. A felnőtteknek — az embereknek és az állatnak egyaránt — szerintük az a rendeltetése, hogy a gyermekét gondozza. A tehenet azért tartják, „hogy vigyázzon a kisborjúra“, a felnőttek azért dolgoznak, hogy a gyermekeknek legyen ruhájuk, játékuk. Ha az erdő állatait kell felsorolni, sokan külön említik a „felnőtt“ állatot és külön a kölykét (pl. őz és gida, mókus és kismókus). A világról való tudásnak egy korlátja a gyermeki etimológia, az önkényes jelentésadás. Ez olyankor probA továbbképzésről „Számot adni annvit tesz. mint tudni: kötelesek vagyunk elszámolni tevékenységünkről a társadalomnak, a családnak, póztalan kritikával kell tehát számba venni eredményeinket és eredménytelenségeinket. Vállalni kell törekvéseink elégtelenségének is az ódiumát ott, ahol a magunk szorgalma, szakmai tudásunk és világnézetünk alapozta belátása, a helyzetünkből eredő többlet vállalása és valóra váltása kevésnek bizonyult. Az ódiumot azonban semmiképpen sem lehet „nyugodt” önérzettel sem a körülményekre hárítani s tanítványaink rossz jeggyel, bukással büntetésével „megoldani”. A pedagógusnak vállalnia kell az ódiumokat és következményeit. Ez reális tény ...” Mózsi Ferenc Felhívás! Kérjük mindazokat, akik cikkeket, tudósítást, vagy az iskola életét bemutató fényképeket küldenek szerkesztőségünkbe, ne csak munkahelyük címét (a helység szlovák-magyar megnevezésének feltüntetésével), hanem pontos lakcímüket is írják meg az irányítószámmal együtt. A fényképeknél kérjük feltüntetni az érdek-, a szakkört, az énekkart, illetve a versenyekre a tanulót előkészítő PEDAGÓGUS nevét is. (A szerkesztőség) 55
