Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1976-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Húsz év szolgálat

HONNAN INDULTUNK, S HOVÁ JUTOTTUNK? . . .

Dr. Simich Erzsébet, a lap (egyedüli] szerkesztőnője, mesélte: amikor a nyomdában első ízben kértek tőle a „tükröt“, elcsodálkozott, mire kell itt egy tükör? A Szocialista Nevelés a módszertan apró fogásaival, a gyakorlati oktatáspolitikai kérdések boncolgatásával, nemegyszer a ,,már felfedezettek“ ismételgetésével kezdte életét. Innen indultunk, s két a évtized alatt a Szocialista Nevelés maga köré gyűjtötte azt a 80—100 — szakmáját szerető és féltő, hozzáértő és továbblépni akaró — tollforgató pedagógust, akik vállalták a többletmunkát, odafigyeltek a gyakorlati oktatáspolitika mindennapi kérdéseire, de csakhamar nekiláttak és kidolgozták, felvázolták a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák sajátos tulajdonságokkal rendelkező nemzetiségi intézmény- rendszerét, mint az egységes csehszlovák közoktatásügy egyik alrendszerét. Lapunk propagálta és tudatosította: a nemzetiségi oktatásügy funkciója, hogy az egész ország területén egyenlő tanulmányi lehetőségeket teremtsen nemzetiségre való tekintet nélkül minden állampolgár számára, anyanyelvén. Emellett szükséges, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói: a] maximálisan egyenértékű nevelést és képzést kapjanak és b] optimálisan azonos ismeretanyagot sajátítsanak el, mint a többség nemzeti, Szlovákiában a szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulói, valamint c] megfelelő mennyiségben ismerkedjenek meg a nemzeti műveltség köréből származó ismeretanyaggal. Persze a kérdés súlya: milyen szinten sikerült mindezt realizálnunk?

A húsz évfolyam mindegyik számának elemzése vagy valamiféle tudományos igényű mérlegkészítés most nem lehet célom. Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy — minden eddig elért eredményünk ellenére — sok még a Szocialista Nevelés értékelése körüli általánosítás, egyoldalú értékelés, mely gúzsba köt, mítoszt teremt. Milyen is a mítoszteremtés mechanizmusa? Körülbelül ilyen: lapunkban sok kiváló írás jelent meg, sok értékes kezdeményes indult. A Szocialista Nevelés szerkesztőségét mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadják a magyar pedagógusok stb... ez mind igaz. Mégis, ha csak ezeket általánosítanánk és füzérként egymás mellé fűznénk — mítoszt teremtenénk. Persze, ha viszont csak azt emlegetnénk, hogy vannak kevésbé sikeres számaink, hogy lapunkban sok az értelemzavaró sajtóhiba, hogy az utóbbi évben állandó késéssel jelenik meg, s ezáltal veszít időszerűségéből —, ha tehát a negatívumokat fűznénk füzérre, ez a passzivitásra késztető nihilhez vezetne. Ezért kell érzékenykedés nélkül elutasítani mind az illuzionista, mind a nihilista szemléletét. Eredményeinket és eredménytelenségeinket egyszerre kell látnunk és szélesebb társadalmi összefüggéseiben is meg kell vizsgálnunk. Ehhez kell az olvasókkal megteremteni a lehető legszorosabb kapcsolatot, ehhez kell minden észrevételre érzékenyen odafigyelni, ehhez kell, hogy olvasóink „szóljanak bele“ a lap szerkesztésébe. Bíztató — s most sem említek neveket —, hogy a Szocialista Nevelést egyre több olvasó érzi a magáénak, olyannyira, hogy minden arra érdemes észrevételt azonnal jelez. Törekvéseinket olvasóink ismerik és magukénak tartják, korszerűsítési kísérleteinket elismerik, tanácsainkat követik. Fórummá lettünk, s ez a húsz év fejlődésének egyik legjelentősebb eredménye. A párt iskolapolitikájának, a jó tanítói tapasztalatok kicserélésének, a szocialista pedagógusi köztudat formálásának fórumává lettünk a mi sajátos, szlovákiai és magyar nyelvi-kulturális közegünkben. Persze — vannak, akik a Szocialista Neveléstől „naprakész“ tapasztalatokat vagy tanítási órák receptszerű leírását, illetve a terjedelmesebb stúdiumok dióhéjban való összefoglalását kérik számon. Mások meg az elméletibb jellegű írásoknak, tanácsoknak és javaslatoknak a gyakorlatban meglevő „reflexiós bázisát“ hiányolják. Nemzetiségi viszonyaink keretei között néha megesik hogy e „kívánságok“ türelmetlenebb képviselői között mindez újjal egymásra mutogatássá torzul. Lapunk a hasonló vitákban igyekszik ügyünk előrelendítése érdekében elfogulatlanul állást foglalni.

9