Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Húsz év szolgálat
Az elmúlt évek során e téren is volt, aminek örültünk, s volt, ami bántott. Örültünk olvasóink értő bírálatának, az eredményeikről való beszámolóknak, s mindenekelőtt: rajongó ügyszeretetének, olvasóink érzékeny reagálásának és dinamikus vitakészségének. S bántott minket, ha szavunk nem talált kellő megértésre. Az elmúlt évek megszépítő messzeségéből ezek a „csatározások“ azonban már jelentéktelennek tűnnek. Kivételt csak a rossz emlékű 1968—69-es évek eseményei képeznek. Örülünk, hogy az akkor kifejtett és általunk erőteljesen védelmezett nézetünket lényegében ma is irányvonalul ismerhetjük el. Hadd idézzünk ezért lapunk 1968 szeptemberi számából: „... erőnkhöz mérten, legjobb tudásunk szerint igyekezni fogunk a csehszlovákiai magyar pedagógusok lapjában a valóság tudományos igényű, a lehető legnagyobb objektivitásé, pártos társadalomkép körvonalazására. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy cikkeinkben, tanulmányainkban rámutassunk annak a szükségére és azokra a lehetőségekre, hogy a szlovák-magyar közeledés ügyét hogyan szolgálhatjuk. Ehhez nemcsak a csehszlovákiai magyar pedagógusok, de minden becsületes tanító segítségét kérjük, s visszautasítunk minden bizalmatlankodást, rosszindulatú gáncsoskodást vagy rágalmazást. Mindenkor helyet adunk a helyzetet alaposan ismerő iskolai dolgozók tanulmányainak és cikkeinek. Nem akarunk és nem fogunk egymás ellen vitát indítani, mert együttesen akarjuk megoldani a meglevő problémákat pártunk programja alapján. (...) Nem szégyelljük: mindig tendenciózusan írtunk és írunk a jövőben is ezekről (a magyarszlovák közeledés) a kérdésekről. Tendenciánk (...) az a gondolat, melyet Bartók Béla így öntött szavakba: „Az én igazi vezéreszmém, melynek mióta magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem amennyire erőmből telik — szolgálni...“ Az értelmet, az értelmes életet akartuk és akarjuk szolgálni. Az eszme, a marxizmus-leninizmus jelenti számunkra a jelent és a jövőt, az igazságot. Olyanok vagyunk, mint Mitya a Karamazov testvérekben — „akik nem milliókat akarnak, hanem választ a kérdéseikre“. Fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük fejünket a napi körülmények örvényéből. Tudni és tudatni akarjuk, hogy a kis dolgok kicsinyek és a nagy dolgok nagyok, — tudni, mert a pedagógia a jövő művészete. Hiszen mai tanítványaink az ezredfordulón életük delét élik ... „...EZ AMI MUNKÁNK: ÉS NEM IS KEVÉS“ Jóleső tudat, hogy a Szocialista Nevelés olvasói kíváncsian várják a lap számát. Számonkérik tőlünk a folyóirat megjelenésének késését, és elismeréssel szólnak a 'korszerű pedagógusi tevékenység propagálásáról. Válaszul csak azt mondhatjuk, amit József Attila olyan természetességgel fogalmazott meg, hogy a gondolat másként szinte nem is foglalható szavakba: „ez a mi munkánk: és nem is kevés“. A költő sora a „rendezni végre közös dolgainkat“ verssort asszociálja, s ez így jó. így jó, mert a szocializmus iskolája a barátság hídját építi a népek s nemzetek közé. E mély gondolattal, a szocialista hazafiság, a proletár és szocialista nemzetköziség és az egységes csehszlovák tudat kialakításával kapcsolatos feladatainknak pontosabb körvonalazása meghaladná ennek az írásnak keretét. A fejlett szocialista társadalom gyorsan fejlődő élete pedagógiai vonatkozásait vizsgálva, s azt önmagunkra vonatkoztatva — ez lapunk legsajátabb feladata — megállapíthatjuk: a minél több készség és ismeret elsajátításának az ismeretek és a neveltség — tehát szocialista hazafiságunk és proletár internacionalizmusunk — állandó felújításának örökös versenyében az az ember lesz a győztes, aki maximális erőkifejtéssel törekszik a készségek, jártasságok és az ismeretek elsajátítására. Aki tehát szeret és tud tanulni. Mert a tanulás a tapasztalattól függő viselkedés-változtatás. Ez azt jelenti, hogy a tarn