Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Szlovák nyelvi tankönyveink egy negyedszázad mérlegén
A harmadik korszak tankönyveit már megérintette a tudományos-technikai forradalom szele. Az empirikus tankönyv- írást fokozatosan kiszorítja a tudományos hozzáállás. A tudományosan kiválasztott szókincsminimum, lexikai minimum és néhány alapmondat-modell már helyet kapott egy-két nyelvtan- és gyakorlókönyvben. A programozás elemei is belekerültek egyik-másik nyelvkönyvbe, a kontrasztivitásokat nem esetlegesen, hanem átgondolt következetességgel, gradációjuk felállításával iktatják be a könyvekbe, sőt a tipológia is utat tör egy főiskolai nyelvtankönyvben. Az alapiskola alsó tagozatában a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban forradalmi változás történt az 1970/71-es iskolai évtől a Képes nyelvkönyvek bevezetésével. Ez az egyetlen tankönyv hazánkban, melyet három szocialista országban hasz^ nálnak (Szerző Mózsi Ferenc). A Képes nyelvkönyvek, valamint ezeknek a módszertani struktúrájára épülő 3. osztályos szlovák nyelvkönyv már az új koncepció jegyében készültek. Központi küldetésük a beszédtevékenységi formák kialakítása. A Galperin-iskola cselekvő manipulativ tevékenységből kiinduló ismeretekre építenek. A Guberina-féle audio-vizuális, strukturális-globális módszert alkalmazzák a szóbeli kezdő szakasz idején. Ebben az időszakban a Gouin-sorokat mondatmodellekké formálják. A 3. osztályban viszont a részben redukált direkt módszert alkalmazzák. Az új koncepció feladatrendszere a kreatív és a divergens gondolkodásfejlesztést van hivatva elősegíteni. A követelmény- rendszere pedig átfogóbb és kihatároltabb. Az ismeretek mellett a készségek, a jártasságok és a képességek fejlesztését is gondosan kíséri. A képes nyelvkönyvek nemzetközi kooperációval készültek, a nemzetközi kulturális integráció első fecskéi. A beszédközpontúságot szolgálják, kontrasztív alapon felállított 7 alapmondat-modellre épülnek, ezeknek a száma a 3. osztályban 13- ra bővül. Tudományosan szelektált szókincset tartalmaznak. Lexikaállományuk háromféle szavakból tevődik össze. Kötelező szavak, amelyek a beszédben a legfrek- ventáltabbak. Feltételes szavak, amelyek ugyan kevésbé frekventáltak, de a tankönyvi beszédanyagban előfordulnak. Végül a kölcsönös érintkezésből származó szavak, amelyek jelentésükben vagy alakjukban azonosak vagy hasonlóak. A szavakat szófaji fontosságuk alapján és a tanulók teherbírásának arányában mértéktartóan válogatják meg. Az 1. osztályban 204, a 2. osztályban 198, a 3. osztályban 305 új szónak a megtanulását írják elő a tantervek, s ezt tükrözik a tankönyvek is. A további tankönyvek ezekre épülnek a tudományosan szelektált lexikai minimum figyelembe vételével. A kutatók szorgalmasan dolgoznak a nyelvtani minimumon is, amely még javíthatja a szlovák nyelvkönyvek minőségét. Az alapiskola felső tagozatában csak a 6. osztályos szlovák nyelvkönyv készült el az új koncepció alapján. Benne a kontrasztivitások szélesebb teret kaptak. A harmadik korszak középiskolai és szakközépiskolai nyelvkönyvei voltak a tartalmi és módszertani korszerűsítés előkészítői. Mindhárom tankönyvet ugyanaz a szerzői kollektíva dolgozta ki. A tankönyvek lineáris anyagelrendezésűek bizonyos spirálszerű íveléssel. Lexikai minimumunk tudományosan kidolgozott. A tankönyvek beszédközpontúak, egyes nyelvtani jelenségeket programozással dolgoznak fel. Feladatrendszereik modellekre épülnek. Az ismeretlen szavakat monolingvá- lis szemantizációval magyarázzák. A kontrasztivitások átfogják a hangtant, szófajtant, alaktant, ortográfiát, sajnos, a mondattant már nem érintik. Az első osztályos tankönyv a hangok felosztásában mnemo- technikus mankókra támaszkodik. A morfológiában tudatosan viszi be a kontrasztivitásokat a nyelvtani nem, az esetrendszer, a számkategória fogalma, az elöljáró- szavak és az elöljárós szókapcsolatok terén. Kár, hogy a pluralia tantumokról, az igeszemléletről, a melléknevek vonzatairól megfeledkezett. Erős oldala, hogy a kettős alakú esetvégződésekre felhívja a figyelmet, az esethomonimát és az esetszi- nonimiát táblázaton szemlélteti, és ízelítőt ad a szlovák esetvégződések magyar ekvivalenseiről. Hibája, hogy az esetvégződések homoszémiájára — ugyanazon ragmorféma konbinatórikus variánsaira — nem utal, pl. a genitivusban: chlap + a, sluh + u, duš + e, žen + y, vysvedčen + ia stb. Fontos ez azért, mert a magyar esetvégződéseknek nincsenek ilyen konbinatórikus variánsai. A melléknevekben bemutatja az alaktani eltéréseket. Az állatnevekből képzett birtokos mellékneveket, valamint a birtokos-birtok- relációt mindkét nyelv szempontjából kielégítően magyarázza. A másodikos nyelvkönyv a mondatrészek kontrasztivitását következetesen betartja. A szlovák nyelv morfematikus struktúráját végigvezeti, először alkalmazza a zérus morfémát, sajnos, a paradigmarendszerbeli fontosságát nem emeli ki. A harmadikos nyelvkönyv az első kettőnek jól sikerült ötvözete. Ezek a tankönyvek elvitathatatlan mo- denrségük mellett sarkalatos hibákat isvé51
