Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Szlovák nyelvi tankönyveink egy negyedszázad mérlegén

jegyzés nélkül közlte a vocalizált és nem vocalizált elöljárószavakat, a mássalhangzó alternációt. Rendszertelenül és a fokozatosság elvének figyelmen kívül hagyásával váltott át mellérendelő, alárendelő és többszörösen összetett mondatokra. Ilyen szókapcsolatok találhatók magyar megfelelőik nélkül: združia sa v krúžky, v dial' sa stratia. Sőt még archaizmusokat is beágyazott a szövegekbe, pl. hnati, mati.

Az 5. osztályos tankönyv 4. oldalán már ez a többszörösen összetett mondat hozza zavarba a tanulókat: Urobil to preto, lebo si povedal, že jeho pionierskou povinnosťou je stať sa mu kamarátom, kým sa zoznámi s ostatnými. A tankönyvben előforduló kontrasztivitások inkább ráhibázá- sok, mint tudatos beiktatások voltak. Minden közelebbi magyarázat nélkül felvonultatta a kiinduló szövegekben a genitivus partitivust, a névszói állítmányt instru- • mentálisban, az általános alanyt szenvedő szerkezetekben, a tőszámnevek után 5-től felfelé és határozatlan számnevek után a jelölt dolgot, tárgyat, személyt többes számú genitivusban. A grammatikai kategóriákat nem magyarázta. Nem tartotta szem előtt az általános pedagógiai elveket és a gyermeklélektan követelményeit. A szókincsében nem volt métréktartó.

Az elemi iskolára szervesen épülő, kötelező négyéves középiskola tankönyvei az első korszakban a helytelen koncepció és a maximalizmus gyermekbetegségének ösz- szes tünetét magukon hordozták.

A tankönyvek a nyelvtani anyagot rendszerbe foglalták. A kontrasztivitásokat ötletszerűen mutatták be a hangtanban és a szófajtanban. Az alaktani kontrasztivitá- sokra nem ügyeltek. A mondattanban semmiféle kontrasztivitást nem láttak. Olyan jelenségeknél, mint a többes számú főnevek (pluralia tantum], a folyamatos és befejezett cselekvésű igék, az igei aspektus, a mondatrészek és más kontrasztivitások, némák maradtak a szerzők. Legszembetűnőbb hiányosság a nyelvtani fogalom- rendszerben mutatkozott meg, amikor a végződést következetesen végzetnek, az igekötőt előtétnek, a tárgy rangját jelnek a szótőt tőszónak, a főnévi igenév képzőjét végzetnek minősítették. A szlovák nyelvtani terminológia fogalomállománya sem mentes a hibáktól, nem tisztázták a koncovka — prípona, rozvíjajúci és rozví- jací vetný člen különbségeit. A szófajtanban, az alaktanban erősen szimplifikáltak ezek a tankönyvek. Kirívó példa rá az elöljárószavak tárgyalása.

A tankönyveknek ezt a szériáját a IV. osztály számára készült nyelvtankönyv zárta be, amely bizonyos áthidalást volt hivatva teljesíteni a középiskola és a gimnázium között, ezt azzal próbálta megvalósítani, hogy a nyelvtani szabályokat na- gyobbára szlovák nyelven fogalmazta meg. A kontrasztivitások szempontjából figyelemre méltó a lexika területéről a szláv- magyar nyelvi kölcsönhatásokkal foglalkozó fejezete. A hangtanban utalt az eltérésekre. Az elöljárószavakat még taxatíve sem sorolta fel. Alaposabban a mondattannal foglalkozott, de a kontrasztivitás szempontjából még utalást sem tett az eltérésekre. Fogalomrendszere sántít, a tárgy ragját következetesen jelnek könyveli el. Annyira igényes volt, hogy a szlovák és a cseh szófajtani és alaktani eltérésekre válalkozott, holott üdvösebb lett volna a szlovák és a magyar eltérések bemutatása.

A gimnáziumok számára írt szlovák nyelvtankönyv tipikus példája a rossz koncepciónak. Kár erre a tankönyvre sok időt vesztegetni, mert tulajdonképpen a szlovák tannyelvű iskolák számára írt tankönyv redukált mása volt. Hogy mégis magyar tannyelvű iskolák számára íródott, azzal reprezentálta, hogy az első tizenegy oldal általános fogalmakat tárgyalt magyarul. Különben a tankönyv további részében két elárvult magyar mondat gubbasztott. A tankönyv tudomásul sem vette a kontrasztivitások létezését. A könyv a lexikaiizmus továbbélése, a memória egyoldalú megterhelése és a passzív nyelvtudás kialakításának melegágya volt. A maximális tananyag mellett minimális készségfejlesztő gyakorlatot tartalmazott.

Az alapiskolák alsó tagozatos tankönyveit a második korszakban átgondoltabb módszertani felépítéssel, körültekintőbb szókincsmegválasztással, a pedagógiai és pszichológiai elvek figyelembe vételével állították össze. Általános jellemzésüket így foglalhatnék össze: a józan mértéktartásra törekedtek. A tantervi követelményeket minden téren iparkodtak betartani, a didaktikai alapelveket maximálisan érvényesítették A tankönyvek vonzó külsejükkel, érdekes tartalmukkal, amelyek játékos módszerekre épültek: mondókák, dalocskák, versikék, rejtvények, megnyerték a tanulók tetszését, akik megszerették a szlovák nyelvet. Külön jelölték az aktív és a passzív szókincset. A második osztály számára készült tankönyv úttörő jellegű, mert az auditív és vizuális, részben a motorikus ingerek bevonásával a szóbeli kezdő szakasz előfutára lett. Az elemi kontrasztivitások kiinduló szövegekbe beágyazva kaptak bennük helyet. Némi hiányosságukat abban látom, hogy az egyes nyelvi etnikumok eltéréseit nem vették mindig figyelembe, a nyelvtani jelenségeket ala49