Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Szlovák nyelvi tankönyveink egy negyedszázad mérlegén

SZLOVÁK NYELVI TANKÖNYVEINK EOY NEGYEDSZÁZAD MÉRLEGÉN Dr. BERTÓK IMRE Az iskolarendszerünkben küszöbön ál­ló strukturális és tartalmi változások szer­vesen összefüggnek a tantervek átdolgozá­sával és a tankönyvek fokozatos kicseré­lésével. Ezért nem hiábavaló számot vetni az elmúlt negyedszázad szlovák nyelvi tankönyveiről azzal a céllal, hogy ezeknek hibáin okulva, pozitívumaikat felhasználva fogjunk hozzá a felépítésükben és tartal­mukban tudományosan megalapozottabb, módszertani elrendezésben korszerűbb, po- ligráfiai kivitelben vonzóbb új szlovák nyelvi tankönyvek megírásához. Az elmúlt negyedszázad három jelleg­zetes korszakra osztható. Az első 1949-től 1959-ig terjedt, melyet a szervezés és az alapozás jellemzett. A második 1959-től 1970-ig, melyet a személyi és a tárgyi el­látás mennyiségi törekvései fémjeleztek. A harmadik 1970-től napjainkig tart, melyet a minőségi mutatók emelésének igényessé­ge hat át. Mielőtt rátérnénk az elmúlt negyedszá­zadban használt szlovák nyelvi tanköny­veink elemzésére, szeretnénk néhány szót ejteni a tanterveinkben lebontott tan­anyag struktúrájáról. Ezen a téren, sajnos, csak lassú ütemű haladás érzékelhető, mi­vel mind a három korszakban mind az alapiskolák, mind a középiskolák tan­anyagbeosztása a lineáris és koncentrikus jellegű felépítés közötti váltakozást mu­tatja. A tantervelméletünk, sajnálatos *ény, még mindig gyermekcipőben jár, csak újabban kezdenek ezzel behatóbban fog­lalkozni és kifejezésre juttatják, hogy a tanterveinkben, különösen a konverzációs témakörökre előirányzottakban, valamint a nyelvtan némelyik fejezetében el kell áll­ni a tananyag ciklikus struktúrájától, és érvényesíteni kell a spirális módszert, amely kifejezi nemcsak az ismeret meny- nyiségi, hanem minőségi növekedését is, ahol csak a feltétlenül szükséges tan­anyag ismétlődnék. Eddigi tanterveink struktúrájának leg­nagyobb hibája, hogy a szlovák, a magyar és az orosz nyelvek közti integrációs pon­tok hálózatos tervezését nem alkalmazta. Ezzel ugyanis a redundáns elemek kies­nének, a tiszta logikai váz pedig racioná­lissá tenné a tananyagtervezést, ami ele­jét venné a tanulók túlterhelésének és a járulékos tananyag eltávolításának az egyik oldalon, a másik oldalon pedig biz­tosítaná a konfrontációs nyelvszemlélet szempontjából fontos sajátos eltérésekre szentelt időmennyiség emelését és az in­terferencia fokozatos csökkenését. Nézzük most meg kritikusan közelebb­ről, ha csak nagy vonalakban is, tanköny­veinket különös tekintettel a kontrasztivi- tásokra, elvégre ez tulajdonképpen mun­kám fő célja. Az első korszak tankönyvei a tananyag kiválasztásában és elrendezé­sében, tekintet nélkül az iskolatípusokra, abból az irreális koncepcióból indultak ki, hogy a szlovák nyelv a tanulók máso­dik anyanyelve. Ez szülte azokat a képlé­keny feladatokat, amelyek megvalósítása eleve lehetetlen volt. A tankönyvek nem számoltak eléggé a gyermekkor pszicho­lógiai, pedagógiai és fiziológiai sajátossá­gaival. Nélkülözték a tudományos meg­alapozottságot, tisztán empirikus alapok- re épültek és tág teret engedtek a szub- jektivizimusnak. Az elemi (nemzeti isko­lák) iskolák tankönyvei a szókincs és a nyelvtani alapfogalmak területén a maxi- malizmust képviselték. Igazolásképpen hadd említsem meg, hogy a 3. osztályos tankönyv 1005, a 4. osztályos 1586, az 5. osztályos pedig 2003 ismeretlen szót, lexikai egységet és idiómát tartalmazott. A kontrasztivitások esetlegesen, rendszer és tudatosság nélkül elszórtan iktatódtak a tananyagba. A nyelvtani jelenségeket a fokozatosság elvének figyelembe vétele nélkül dolgozták fel. Az esetek begyakor­lását sem a gyakoriságuk és fontosságuk alapján végezték. A 3. osztályos tankönyv­ben a leginkább megterhelt esetek a no- minativus és az accusativus, majd az inst- rumantalis és a dativus voltak. A legkisebb fordulatszámmal a genitivus rendelkezett. A locativus alig-alig fordult elő. A szlo­vák és a magyar nyelvi kontrasztív sajá­tosságokat fonetikai síkra szűkítették le, a kontrasztív oppozíciók bemutatását meg sem kísérelték. Az anteponált és a postpo- nált jelzők minden magyarázat nélkül sze­repeltek, az igeidők és az igemódok át­menet nélkül követték egymást, a három vonzattal rendelkező elöljárószók garma­dával bukkantak fel minden rendszer nél­kül. A 4. osztályos tankönyv a nyelvtani nem eltérésén kívül más kontrasztív je­lenséget meg sem említett. Minden meg­48

Next

/
Thumbnails
Contents