Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-10-01 / 2. szám - Teremtsünk a könyv ajándékozásából hagyományt, az olvasásból mozgalmat… - Mózsi Ferenc: "Modern gyermek született kíváncsi…"

hóbuckában, tagjai gyöngültek, mereved­tek” és a hideg erdőben megfagyott 3. 1. Felmerülhet a kérdés: miért van szükség egy mese ehhez hasonló elemzé­sére? A pedagógia egy általánosan elfo­gadott tézisével válaszolok a kérdésre: A korszerű nevelésközpontú iskolában a ta­nítás igazi eredménye a tanulásnak — a többé, a jobbá válás eszközének, egy egész életre szóló igénnyé tétele. A ta­nítás-tanulás igazi eredménye tehát a nagy transzferhatású információstruktúrák és megoldási módszerek kialakulásában mérhető. Tehát nem a tanulókat mechani­kusan memorizáltató (házi) feladatokkal agyonnyomorító, biflázó ismeretgyarapo­dás, hanem a képző, az absztraháló kész­séget fejlesztő követelmény az iskolai te­vékenység legfőbb értéke. Ezért a mo­dern, nevelésközpontú iskola lényegesen igényesebb tanító-tanulási formákat és módszereket igényel, mint az elavult tan­anyagközpontú iskola. A kérdés jobb érzékeltetése érdekében említem: a tananyagközpontú iskolában a tanulók az irodalomoktatás keretén belül inkább a faktografikus adatok halmazával ismerkednek, míg a nevelőközpontú isko­lában a szövegértéssel az olvasást igénnyé kell érlelni. A szövegértést van hivatva elősegíteni például a két mű összevető elemzése. Az információ-sturktúrák alkal­mazása teszi lehetővé, hogy pl. az ugyan­csak a 6. osztályban tanított magyar nép­mesét, a „Ludas Matyit” (9) bele tudja-e helyezni a tanuló a megismert sztereotip mese-cselekmény vázba (hol, miben egye­zik, miben tér el). Transzferhatása az ilyen tanítási módnak, (melyet a pedagó­gusnak. kell a 12 éves tanulóknak termé­szetessé és érdekessé, megfelelővé és ért­hetővé transzponálnia) az, hogy megtanul­ja meglátni a cselekmény fordulópontjait, könnyebben tud absztrahálni és ezzel az annyira fontos, a jegyzeteléshez, a bevé­séshez szükséges vezérszavakat kikeresni. Tehát végeredményben: tanulni tanul meg ezáltal a tanuló. Ugyancsak fontos, hogy ismeretei ne „jegesedjenek be”, hogy az újat tudja a már eddig tanultakhoz kötni (pl. az általa már ismert közmon­dáshoz, szóláshoz, a János Vitézhez, a má­sik és sok más mese cselekményéhez stb.). 3. 2. Legyen tanításunk egyik fontos célja: tanítványaink ne csak megértsék, hanem váljék igényükké, hogy — olvasni többek között azért is jó, mert vele éppúgy gyakorolhatjuk értel­münket, hogy az gyorsan és élesen mű­ködjék, mint ahogyan a sportoló a testét edzi, hogy nagyobb teljesítményt legyen képes elérni; — a jó olvasó alaposan olvas, mert meg akar ismerkedni mindazzal, ami az irodal­mi műben igaz és szép; — a jó olvasót az ember és annak sor­sa érdekli igazán, az olyan emberi sors, melynek irányítója maga az ember. Elérni, hogy tanítványaink jó olvasókká legyenek, jelenti egyben, hogy a pedagó­gus tanítása a tanuló tudatos tanulásává (önmagát művelő energiává!) alakuljon át. A tanulóból így válhat tanítvány, aki ma­gáénak vallja pedagógusa életszemléletét és irodalomszeretetét. Márpedig ennek nemcsak az irodalom csodálatos szépsége és mélysége, hanem a gyermeki kíváncsi­ság is jó eszköze, hiszen „minden gyer­mek született kíváncsi...”. Jegyzet — Irodalom (1) Ábécé, Gondolat, 1957. 66. 1. (2) Stanislav Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia, Gondolat, Buda­pest, 1974. 9—10. 1. (3) Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1963. (4) i. m. 101—7. 1. (5) i. m. 92—9. 1. (6) A frázist ebben az esetben eredeti jelen­tésében, formatani kategóriaként haszná­lom, mint „a gondolat kifejtésében elhe­lyezkedő önálló, hosszabb-rövidebb ta­got”. (7) A lap terjedelmére való tekintettel a to­vábbiakban a szöveg mikroelemzését kénytelen voltam elhagyni. Csupán a kényszerű kihagyásokat (...) jelölöm. (8) János vitéz i. m. 126. 1. A szólásmagyará­zatot lásd O. Nagy Gábor: Mi fán terem, Gondolat, Bpest, 1957. 158. 1. (9) i. m. 108—12. 1. 47

Next

/
Thumbnails
Contents