Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-09-01 / 1. szám - A világbéke oszthatatlan

A VILÁGBÉKE OSZTHATATLAN Részlet Jozef Lenártnak, a CSKP KB elnökségi tagjának, az SZLKP KB első titkárának a Varsói Szerződés tagállamai kép­viselőinek prágai tanácskozásán mondott beszédéből.* Az egyik legjelentőségteljesebb esemény jellemzi azt a változást, a­mely az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezésére. Ez a gondolat a Varsói Szer­ződés tagállamai politikai tanácsadó testületének ülésén Bukarestben már 1966-ban felvetődött, jelentőségét a következő években is hangsú­lyozták, elsősorban 1969-ben a politikai tanácsadó testület iiiésén és 1972 januárjában a prágai ülésen. Az értekezlet összehívása és lefolyása egyedülálló esemény a konti­nens történetében, megfelel valamennyi európai nemzet létérdekeinek, s ugyanakkor a szocialista országok békés külpolitikájának, a haladó és békeszerető erőknek, ugyanakkor a nyugati államok realista köreinek is nagy sikere. A szocialista közösség országai számára maga az értekezlet nem csu­pán célkitűzést, hanem igen fontos határkövet is jelent az európai biz­tonság és együttműködés rendszerének, valamint az európai államok kö­zötti kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez vezető úton. Baráti országaink nemegyszer kijelentették, hogy az európai politikai légkör enyhülésére irányuló törekvést egybe kell kötni a katonai téren bekövetkező enyhüléssel. Országaink legkimagaslóbb képviselői a Var­sói Szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén tavaly ismételten leszögezték, hogy továbbra is hajlandók a Varsói Szerződés szerveze­tének megszüntetésére, ha ugyanakkor felszámolják az észak-atlanti tömböt, s ezzel kapcsolatban az első lépést katonai szervezeteinek a fel­számolása jelenthetné. Sajnos, bizonyos nyugati körök — s ezeket első­sorban a NATO vezető körei képviselik — saját különleges „hozzájáru­lásukkal“ állnak elő, hogy ezzel „elősegítsék“ a nemzetközi kapcsolatok pozitív irányú fejlődését. Állandóan több anyagi eszközt fordítanak a ka­tonai felszerelés korszerűsítésére és felhalmozására, a halált hozó fegy­verek fejlesztésére. Ezért felvetjük a kérdést, vajon ezek a körök így képzelik el a békés légkör kialakítását a világon? Mert lehetetlen összekapcsolni a nemzetközi feszültség enyhülését az államok katonai erejének folytonos növelésével, ami végeredményben óriási teherként nehezedik a dolgozók vállárrá, és lehetetlenné teszi, hogy ezeket az anyagi eszközöket az életszínvonal emelésére fordítsák. Ezek az összegek pedig nem jelentéktelenek. Hiszen a NATO katonai célokra húsz év alatt akkora összeget fordított, amelyen néhány száz ha­talmas villanyerőművet lehetne építeni, és az általuk termelt villamos energia több mint a háromszorosa lenne az egész világon jelenleg ter­melt elektromos áram mennyiségének. A világon évente 250 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra, s ez az összeg nagyobb, mint az 1

Next

/
Thumbnails
Contents