Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - A világbéke oszthatatlan
A VILÁGBÉKE OSZTHATATLAN Részlet Jozef Lenártnak, a CSKP KB elnökségi tagjának, az SZLKP KB első titkárának a Varsói Szerződés tagállamai képviselőinek prágai tanácskozásán mondott beszédéből.* Az egyik legjelentőségteljesebb esemény jellemzi azt a változást, amely az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezésére. Ez a gondolat a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácsadó testületének ülésén Bukarestben már 1966-ban felvetődött, jelentőségét a következő években is hangsúlyozták, elsősorban 1969-ben a politikai tanácsadó testület iiiésén és 1972 januárjában a prágai ülésen. Az értekezlet összehívása és lefolyása egyedülálló esemény a kontinens történetében, megfelel valamennyi európai nemzet létérdekeinek, s ugyanakkor a szocialista országok békés külpolitikájának, a haladó és békeszerető erőknek, ugyanakkor a nyugati államok realista köreinek is nagy sikere. A szocialista közösség országai számára maga az értekezlet nem csupán célkitűzést, hanem igen fontos határkövet is jelent az európai biztonság és együttműködés rendszerének, valamint az európai államok közötti kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez vezető úton. Baráti országaink nemegyszer kijelentették, hogy az európai politikai légkör enyhülésére irányuló törekvést egybe kell kötni a katonai téren bekövetkező enyhüléssel. Országaink legkimagaslóbb képviselői a Varsói Szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén tavaly ismételten leszögezték, hogy továbbra is hajlandók a Varsói Szerződés szervezetének megszüntetésére, ha ugyanakkor felszámolják az észak-atlanti tömböt, s ezzel kapcsolatban az első lépést katonai szervezeteinek a felszámolása jelenthetné. Sajnos, bizonyos nyugati körök — s ezeket elsősorban a NATO vezető körei képviselik — saját különleges „hozzájárulásukkal“ állnak elő, hogy ezzel „elősegítsék“ a nemzetközi kapcsolatok pozitív irányú fejlődését. Állandóan több anyagi eszközt fordítanak a katonai felszerelés korszerűsítésére és felhalmozására, a halált hozó fegyverek fejlesztésére. Ezért felvetjük a kérdést, vajon ezek a körök így képzelik el a békés légkör kialakítását a világon? Mert lehetetlen összekapcsolni a nemzetközi feszültség enyhülését az államok katonai erejének folytonos növelésével, ami végeredményben óriási teherként nehezedik a dolgozók vállárrá, és lehetetlenné teszi, hogy ezeket az anyagi eszközöket az életszínvonal emelésére fordítsák. Ezek az összegek pedig nem jelentéktelenek. Hiszen a NATO katonai célokra húsz év alatt akkora összeget fordított, amelyen néhány száz hatalmas villanyerőművet lehetne építeni, és az általuk termelt villamos energia több mint a háromszorosa lenne az egész világon jelenleg termelt elektromos áram mennyiségének. A világon évente 250 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra, s ez az összeg nagyobb, mint az 1
