Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - Bertók Imre: A szlovák és a magyar esetrendszer vázlatos összevetése a főneveknél
A tudatos, művelt olvasóvá nevelés iskoláinkban nem szorítkozhat csupán az irodalmi nevelés óráira. Ebbe a folyamatba az egész tantestületet, minden pedagógust be kell vonni, hiszen közös ügyről, a tanulóifjúság szocialista tudatformálásáról van szó. Olvasóvá nevelünk már azzal is, ha a tanítási órákra rendszeresen több ismeretterjesztő — Bölcs Bagoly, Búvár, Képes Történelem stb. — művet, szakkönyvet, vagy egyéb alkotást viszünk be magunkkal. A szakkörön, vagy gyakorlatokon be kell mutatnunk és meg kell beszélnünk egy-egy értékes ismeretterjesztő könyvet. Az olvasás örömét mindenki számára hozzáférhetőbbé és maradandóvá tesszük, ha Ex libris készítésével az elolvasott könyvet közös használatra az iskolai könyvtárnak ajándékozzák a tanulók, hiszen ez közösséget teremtő erő —, mely évek múltán is kötelez. Még a mai tanulók gyermekei is ezeket a könyveket olvashatják. S ott majd büszkén olvassák szüleik nevét. A tanítás-tanulásnak nem célja, hogy a tudományt „kimerítse“, hanem, hogy a tanulókra, hallgatókra bizonyos benyomást tegyen. A legfontosabb, hogy tanulóinkban igényt keltsünk a többé válás iránt, hogy megtanítsuk őket gondolkodni, tárgyukat szeretni. Mert ha ezt nem érnénk el, minden igyekezetünk kútba esett. Szentgyörgyi Albert találó — s egyben mindannyiunk számára megszívlelendő — szavai: „A korszerű oktatás kérdése ma már minden országban közüggyé lett.“ Ezt a nemes ügyet szolgáljuk, ha tanítványaink körében az olvasásból mozgalmat, a könyvajándékozásból pedig a nemeset megtartó hagyományt teremtünk. A SZLOVÁK ÉS A MAGYAR ESETRENDSZER VÁZLATOS ÖSSZEVETÉSE A FŐNEVEKNÉL PhDr. BERTÓK IMRE A szlovák nyelvben az egyes névszókategóriáknak önálló esetrendszerei és sajátos esetmorfémái vannak. A magyar nyelvben a névszók egységes esetrendszerrel és azonos esetmorfémákkal rendelkeznek. A konfrontációs nyelvszemlélet alapján az azonos, a hasonló és az eltérő nyelvi jelenségeket a főnévragozásnál a két nyelv relációjában változatosan így rendezhetjük: I. A SZLOVÁK NYELVBEN: 1. A szavak szótári alakjukban statikusak, esetvégződéseikkel dinamikussá válnak. 2. Az esetmorfémák után semmiféle e- lem nem kapcsolódhat a szótesthez, velük a szótest lezárul. 3. A szavak dinamikussá tételét az eset- morfémákon kívül elősegítik még az e- löljárószók. 4. A szlovák nyelv főnévragozási rendszere erősen a külső szintetikus affixáció tipikus példája, külső analitikus affixáció csak az elöljárószavak esetében áll fenn. A žena és a mesto paradigmák szerint ragozandó főnevek többes genitivusában viszont gyakori a belső szintetizmus, ami abban nyilvánul meg, hogy a tőalak önmagába koncentrálja a grammatikai jelentéseket, pl. žien, miest. A szótőhöz o- lyan esetmorfémák kapcsolódnak, amelyek a nyelvtani eset kategóriáján kívül kifejezik a szám- és a nem kategóriáját is.. 5. A szlovák affixumok határai a mor- fémakapcsolódás technikája szempontjából kitapinthatatlanok. A szám, az eset, a nem kategóriáját hordozó morfémák a külső szintetikus affixáció alapján összeforrtak, pl. žen + ou, skál + ím. 6. A grammatikai kategóriát jelölő morfémák poliszématikusak, egy morféma több grammatikai jelentést hordoz. 7. A ragmorfémák a hangrendi törvény alapján nem illeszkednek, de a ritmikai törvények, egyes paradigmákba tartozó főnevek kivételével, alávetik magukat következetesen. Az esetvariánsok is ritkáb26
