Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-09-01 / 1. szám - Bertók Imre: A szlovák és a magyar esetrendszer vázlatos összevetése a főneveknél

bak, de előfordulnak, pl. -i, -ia, -ovia; -iami, -ami, -mi, -atami, -encami.

8. Az esetmorfémák, függetlenül a tő véghangzójától, változatlanul csatlakoznak a tőhöz, kivéve az -ami végződést, a- mely egy mássalhangzóra végződő szótő esetén (kivéve az ,,m”-t) -mi végződésre redukálódik, pl. baník + mi, l'ud' + mi.

9. A szlovák főnevek csak bizonyos minta-alaksorokhoz tartozó szavai nulla morfémásak, pl. chlap+ 0, stroj + 0, dlaň + 0 meg a kosť + 0.

10. Némelyik esetmorféma ingadozó, pl. roka u, piatka/.

11. Az esetalakok az egyes és a többes számban eltérőek, kivéve egyes paradigmák esethomonimiáit.

12. Az esethomonimia, az esetszinoni- mia és az esetneutraiizáció jellegzetes sajátságai a szlovák paradigmarendszernek.

13. A tőmorfémákhoz csak ragok járulhatnak.

14. A számkategória az esetmorfémák- ban szintetikusan fejeződik ki. A tőszámnevek után 2—4-ig többes nominativus- ban, 5-től felfelé többes genitivusban áll a jelölt személy, tárgy vagy dolog.

15. Az összes ragmorféma a -mi kivételével magánhangzóval vagy diftongussal kezdődik.

16. A szótő és a rag közé nem kerül semmiféle elem, így a ragmorféma szorosan a tőhöz tapad.

17. A ragmorfémák 1—3 fonémából állnak, a tővel szótaggá folynak össze.

18. A szlovák esetragok nem változnak, esetleg néhány variánsuk alakul át. Az esetek száma stabil. A vocativusnak csak maradványaival találkozunk, pl. synku, otče, chlapče, sváku. Ugyanakkor a cseh nyelvben a vocativus stabil tagja a paradigmarendszernek.

19. A szlovákban 12 paradigma van, a- melyek függvényei a főnevek nemének.

20. A szlovákban minden névszónak önálló és sajátos esetmorfémái vannak mind ez egyes, mind a többes számban nemi hovatartozásuk kapcsán a névszói paradigmákba való besorolásuk szerint.

21. Az esetek hierarchiájának felépítése állandó.

22. Az elöjlárószó mindig anteponált, semmiféle jelet, ragot, képzőt (toldalékot) nem vehet fel. Közéje és a főnév közé ékelődhetnek más szófajok. A hangsúly a legtöbbször rajta van. A másodlagos prepozíciók száma állandóan bővül határozószókkal, határozói igenevekkel ún. abszolút transgresszívumokkal, és deno- minális konstrukciók válnak elöljárószókká.

23. A szlovákban névelő (ľ article) nincsen. A szövegből derül ki, hogy a főnév határozott vagy határozatlan. A szlovák nyelv a határozottságot implicite fejezi ki, ezért fontos a szlovák birtoklás és a partitivitás szemantikai kategóriájának és a magyar határozottság kategóriájának összevetése és a köztük fennálló összefüggések feltárása.

24. Az elsődleges elöljárószók s, z, v, к vocalizálódnak, ha nehezen kifejezhető mássalhangzó csoportot alkotnának vagy ha az utánuk következő szó azonos mássalhangzóval kezdődik, pl. so sebou, zo zeme, ku knihe.

II. A MAGYAR NYELVBEN:

1. A szavak szótári alakjukban statikusak, esetvégződésekkel dinamikussá válnak.

2. Az esetmorfémák után semmiféle e- lem nem kapcsolódhat a szótesthez, velük a szótest lezárul.

3. A szavak dinamikussá tételét az e- setmorfémákon kívül elősegítik még a névutók.

4. A magyar nyelv főnévragozási rendszere döntően a belső analitikus affixáció tipikus példája. Külső analitikus affixáció csak a névutók esetében lép fel. A szótőhöz olyan esetmorfémák kapcsolódnak, amelyek az eset nyelvtani jelentésén kívül más grammatikai jelentést nem hordoznak, a további nyelvtani jelentéseket pedig más morfémák jelölik.

5. Az affixumok határa a morfémakap- csolódás technikáját illetően élesen elhatárolt. A szám és az eset kategóriáját jelölő morfémák a belső analitikus affixáció alapján kötődnek, pl. kút + 0 + ból, város + ok-f ban.

6. A grammatikai jelentést hordozó morfémák monoszemansztikusak. Minden e- gyes morféma csak egy jelentést hordoz.

7. A ragmorfémák a vocalis harmónia alapján illeszkednek, ezért van a legtöbb esetvégződésnek két variánsa, előfordul háromvariánsú (-hoz, -hez, höz), sőt négy- variánsú esetmorféma is (-n, -on, -en, -ön). A magyarban nincs ritmus törvény. Egy szóban egymásután négy hosz- szú szótag is állhat, pl. jóvágású.

8. Az egyes ragmorfémák a tő végső mássalhangzójától függően különféle hasonuláson mennek át. Az instrumentalis- comitativus -val, -vei és a translativus -vá, -vé ragjai, pl ember+ rel, bot-f-tál, halom + má, liszt+ té.

9. Minden főnév a nominativus'oan nulla morfémás.

10. Az esetmorfémák változatlanok.

11. Minden esetalak mind az egyes,

27