Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Tarics Imre: Gondolkozásra nevelés az alapiskolában és a felső tagozat kémia tanításában
fejlődésének segítségével jöttek létre. A módszereket az alábbi módon csoportosíthatjuk:7 1. A tananyag gondolkodási műveleteinek kiemelése és tudatos gyakorlása. 2. Problémás oktatás és a felfedeztető, kutató tanítás. 3. Cselekvésbe ágyazott gondolkodás fejlesztés. 4. Csoportos és individuális tanulás. 5. Programozott oktatás. 6. Feladatrendszeres oktatás. III. Gondolkodás-fejlesztés a kémiában logikai elemzés és tudatos műveleti gyakorlás útján A nyolcadik és kilencedik évfolyam tankönyvei a logikus tárgyalási sorrend révén alkalmasak arra, hogy a pedagógus vezetésével a hagyományos oktatáshoz közel álló módon a tananyag gondolkodási műveleteinek kiemelésével és tudatos gyakorlásával gondolkodásra neveljen. A tanulás folyamán célszerű a fogalmaknak, meghatározásoknak felosztásoknak, következtetéseknek és bizonyításoknak a logika szabályai szerinti megfogalmazása, hogy a tanulók megszokják a logikus gondolatszerkesztést, kifejezésmódot. Nem a formális logika tanításáról van szó, hanem annak a tanulók értelmi fejlettségi színvonalának megfelelő gyakorlati alkalmazásáról. A nyolcadik évfolyam tanulói az első órákon már megismerkedtek azokkal a kémiai alapismeretekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az új anyagot maradék nélkül megértsék. Az új anyag a kémiai bomlás fogalma lesz, amelyet a higanyoxid bomlásán és a víz elektrolízisén figyelnek meg. A hi- ganyoxidos kísérletet kis mennyiségekkel tanulópáronként is elvégezhetik. A víz elektrolízisét nagyobb készülékben szemlélik. Mivel a higany- oxidról és a vízről is kiderült, hogy összetett anyagok, amelyek felbomlottak (a higanyoxid két anyagra bomlott, tehát összetett anyag, azaz ve- gyület — dedukció). A tanulók a pedagógus segítségével meghatározzák a bomlási reakció fogalmát. (Konkrét jelenség — absztrakt meghatározás.) A tanulók megfigyelik a keletkezett anyagok lényeges jegyeit (fémes, táplálja az égést, a víz elbontása után keletkezett gázok és térfogatok aránya). A könyv táblázatában megtalálják a higanyt a fémes elemek között (az anyagok külső tulajdonságainál már tanulták a fémek lényeges tulajdonságait, és a higany fémes fénye után ítélve már gondolták, hogy fémről van szó), az oxigént és a hidrogént. A keletkezett anyagok kémiai úton tovább nem bonthatók — tehát elemek (az elemek fogalmának meghatározása — a meghatározást meg is fordíthatjuk — az elemek kémiai úton tovább nem bonthatók). A kémiai út fogalmát tisztázni kell, nehogy összetévesszék a keverékek elválasztásának módszereivel. Az óra végén a pedagógus meggyőződik, megértették-e a tanulók az új fogalmakat. Kérdéseket tesz fel, ösz- szehasonlíttatja a keverékeket, vegytiszta anyagokat és a keletkezett elemeket. Molekuláikból és atomjaikból kiderül, miért bonthatók még a ve- gyületek és miért nem az elemek. Ilyen és hasonló hagyományos módszerek kombinálása segítségével sikerül elérni a tanulók maximális értelmi aktivitását, és saját maguk hozzák létre a meghatározásokat, jönnek rá az ok és okozat közötti összefüggésekre. Az anyagok, kísérletek megfigyelése alapján sok alkalom van a fogalmak világos megértésére, de a pedagógusnak ügyelnie kell, hogy a tanulók pl. ne az anyag külső változásait tartsák a történés lényeges jegyének, hanem a belső szerkezet (atomok, molekulák, atommag, elektronok) ismeret révén következtessenek a történés igazi lényegére (pl. a kémiai reakcióknál). A kísérletek alapján megállapíthatók az anyag törvényei, az anyagok, reakciók osztályokba, rendszerekbe sorolhatók (pl. az egy és több-bázisú savak sora a homológ sorok a periódusos rendszer stb.). Összehasonlíthatók az egyes gyártási technológiák és a közös vonásaik alapján általánosíthatók, de a logikai emlékezet is fejleszthető a tananyag logikus egymásra é- pülésének egymásutánjának, kapcsolatainak felfedeztetésével; táblázatok, 173
