Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-01-01 / 5. szám - M.K.: Olvasóink kérték - O.A.: Tankönyvszerkesztők olvasóink körében
OLVASÓINK KÉRTÉK Olvasóink kérésére néhány — lapunkban gyakrabban előforduló — szó- és fogalommagyarázatot közlünk a pedagógiai pszichológia köréből, jelölve a problémakör minket specifikusan is érintő irodalmát. Motiváció, latin szó — jelentése a cselekvés ösztönzője, kiváltója (motivációtan — az emberi cselekedetet mozgató erők elmélete, motiválás — indoklás, megoko- lás). A pszichológia egyik legbonyolultabb jelenségköre. Tulajdonképpen több komponensből tevődik össze. Megkülönbözte- jük a szervezet hiányállapotaiból származó, biológiai és biopszichológiai szükségletekből származó belső hajtóerőket, az ún. drive-okat (ejtsd drájvokat — oldaleltérés, azaz az eredeti céloktól való eltérés, azaz ez a kb. a magyar „vargabetűdnek is megfelelő angol kifejezés, mely eredetileg a hajó eltérését jelenti az útiránytól a szél vagy áramlás hatására). Ilyen például az éhség, szomjúság vagy a tájékozódás szükségletéből származó belső, aktivitásra késztető hajtóerő. A motívum tudatosult és valamilyen társadalmi jelentéssel rendelkező belső késztetést jelent, amely az emberre jellemző. Ez a késztetés lehet pozitív, vagy negatív, tehát értékes vagy értékellenes cselekvés elindítója. Az embereknél a drive- ok is többnyire a tudatosság valamelyes mozzanatával rendelkező késztetésekké, motívumokká válnak, de kialakulnak speciálisan emberi motívumok is, például a tudásvágy, az erkölcsi elismerésre törekvés. Az embernél létrejön a cselekvésnek bonyolult pszichikus előkészítése: ezt nevezzük motivációnak. Vö. Pedagogický slovník, Štátni ped. nakladeľství, Praha, 1965, 264. L, Claus-Hübsch: Gyermekpszichológia, Budapest, 1964, 245. 1.; Surányi G.: A tanulás indítékai az általános iskola 3—8. osztályaiban, Pszichológiai Tanulmányok, 1959. Budapest, II. A csehszlovákiai magyar pedagógusok közül Kulacs Dezső foglalkozik a motiváció kérdéseivel. Egy tantárgyra bontva a problémát, a szlovák nyelv tanításának motiváltság-vizsgálatát lásd Mózsi: Nemzetiségi iskola-irodalmi nevelés c. munkájában, SNP, kolairodalmi nevelés c. munkájában, SPN, Bratislava, 1973. 58—65. old. Kognitív disszonancia (kognitív latin szó, megismerő, megismerésre vonatkozó, disszonancia, rosszulhangzó, széthang- zás), két (vagy több) megismert elem közötti meg nem egyezés jellemzője. A megismerési elemek akkor disszonánsak, ha az egyik elemből a másik fordítottja következik. A fordítás elméletében pl. kreo- lizáció-ként (a nyelvben vagy a fordítás során a kultúrában is foglalkoznak a jelenséggel, lásd Anton Popovič: Teória umeleckého prekladu, Aspekty textu a literárnej metakomunikácie. Mózsi: Nemzetiségi iskola — irodalmi nevelés c. munkájában „bikulturáltságból eredő interferenciáknak” nevezi a fogalmat. A kérdéskört a történelemoktatásban (a „duplex veritás” i. m. 69—89. 1.) és az irodalomoktatásban (pl. Csák Máté — a magyar és a szlovák nemzeti hős az irodalomban — i. m. 127—154. 1.) elemzi néhány, a mi iskoláink tananyagából vett példán is bemutatva a jelenséget. A nemzetiségi iskola pedagógusainak megtisztelő többletfeladata: harmóniává oldani a „kognitív disszonanciá”-t, illetve azt a modern marxista tudomány ismeretében áthidalni és eltüntetni. M. K. TANKÖNYVSZERKESZTŐK OLVASÓINK KÖRÉBEN Immár hagyománnyá vált, hogy a Szlovák Pedagógiai Kiadó Magyar Szerkesztőségének tagjai negyedévenként ellátogatnak valamelyik magyar tanítási nyelvű iskolába. A tankönyvszerkesztők látogatásának célja egyértelmű. Meg akarják állapítani: miképpen váltak be a kiadott tankönyvek, milyen mértékben felelnek meg az iskola követelményeinek és a tanulók értelmi színvonalának, hogy a szerzett tapasztalatokat alkotó módon gyö- mölcsöztessék a további kiadványokban. 155
