Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-09-01 / 1. szám - Švecné Varsányi Irén: Önállóságra nevelés az 1.-5. osztályok matematika-óráin

kor tanulóik felszabadulva gondolkodnak a felvetett probléma megoldásán. Különös gondot kell fordítani a gyengébb tanulókra. Náluk egy-egy probléma megoldása hosszabb időt vesz igénybe, mint a többieknél. Képzeljük csak magunkat az ő helyzetükbe. Ha ezt a zavaró tényezőt sikerül kikapcsolni (legalább bizonyos i- dőre), akkor részükre is elég időt biztosítunk, hogy tudásukat elményítsék és kellőképpen begyakorolják. Mivel a mai iskola megköveteli, hogy a tanulóink tudását osztályozzuk, ezt teljesen nem tudjuk kiküszöbölni. Ezért szükséges, hogy a tanulás és a begyakorlás szakaszát válasszuk külön a számonkéréstől. Osszuk óráinkat két csoportba:

a) a tanulást szolgáló gyakorló és anyagfeldolgozó órákra,

b) önálló teljesítményt nyújtó ó- rákra.

Az első csoportba tartozó órákon szüntessük be az osztályozást! (Legfeljebb a teljesítményt mérő pontozást hagyjuk meg, hogy tanulóink aktivitását ezzel lemérhessük.] Az esetenként előforduló hibás feleleteket ne büntessük osztályozással (rossz jeggyel], ezzel elérjük, hogy az osztály nagyobb része aktív résztvevője lesz az órának, hisz nem fenyegeti őket a szekunda réme, tehát az osztály oldottabb légkörűvé válik. Az osztályozást a számonkérő órákon végezzük írásbeli felmérők segítségével egy-egy tanítási egység lezárása u- tán, amikor lassabban gondolkodó tanulóink is már biztosan elsajátították az átvett anyagot. A mai osztályozási rendszer különben a jó tanulóknak kedvez. Az állandó rossz osztályzat a tanuló kedvét elveszi a tanulástól, s így az át nem vett anyag napról napra csak növekedhet, s az elért rossz osztályzatok száma is ezzel párhuzamosan nő.

Harmadik pontként az osztályközösség pozitív hatásait említettem. Rá kell szoktatnunk tanulóinkat arra, hogy egymást segítve az átvett anyagot mindenki elsajátítsa. Engedjük meg a gyakorló órákon, hogy a jobb

tanulók segítsék a gyengébbeket. Ennek elősegítésére ültessük át a tanulókat, hogy minden gyengébb mellé kerüljön egy aktív tanuló, aki társának tud segíteni. Természetes, hogy a tudásszintmérő órákon a segítés nem engedhető meg: ebben az esetben mindenkinek a saját erőforrásaira kell támaszkodnia — idegen segítséget nem vehet igénybe.

Végezetül a visszajelzésről valamit. A hagyományos oktatási formáknál a tanító nem rendelkezik elég visszajelzéssel arról, hogy milyen alapokról indulnak a tanulók, hogy vajon rendelkeznek-e mindazzal az ismerettel, amelyre az új ismeretek szilárdan rá- építhetők. A későbbiek során is problematikus annak ellenőrzése, hogy vajon a tanulók hogyan sajátították el az új anyagot. Márpedig e nélkül a tanító munkája, ami az irányítást, a szervezést illeti, igen nehézzé válik. Egyedüli biztos út — pillanatnyilag — az önálló írásbeli munkák ellenőrzése és elemzése, majd a feltárt hiányosságok kiküszöbölése akár agyénenként, akár csoportosan. A másik út több munkájába kerül a tanítónak, de sokkal részletesebb képet nyújt arról, hogy a tanulók hogyan sajátították el az átvett anyagot. Ez esetben a tanulók füzeteit kell a tanítónak átnéznie. Ez a mai osztálylétszámok esetében igen nagy megterhelést ró a tanítókra, de a teljes kép kialakításához feltétlenül szükséges. A későbbiek során ránevelhetők a tanulók arra, hogy ki-ki a saját füzetében foglalt megoldásokat átnézve, a hibákat önmaga fedezze fel és jelentse be. Természetes ez esetben is csak a problémák helyes megoldására szorítkozunk és eltekintünk az osztályozástól, sőt a pontozástól is. (Esetleg buzdításképp a jó osztályzatokat bejelentjük, s szóbeli dicséreteket osztunk, míg a negatív jelenségeket nem is említjük.)

Az előzőekben mondottak értelmében, mindent megteszünk annak érdekében, hogy tanulóink — a kezdeti nehézségek után — önállóbbakká legyenek, aktívabban és élénkebben dolgozzanak óráinkon. A matematiká-ó13