Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-09-01 / 1. szám - Pipášová, Jaroslava: Milyen tanítónő szeretnék lenni

vesztenie humorérzékét és tréfálkozó kedvét. Tekintélye megszerzése és megőrzése céljából jelentőséggel bír külső megjelenése is, elsősorban öltözete, arca, haja, stb. ápoltsága. A pedagógiai munkára hatással van a tanító társadalmi hírneve is.

Röviden — ilyennek kell lennie a tanítónak. Most nézzük: milyennek kell lennie a tanulók véleménye szerint. (Ľ. Du- ric: Pszichológia tanítók számára, SPN, Bratislava, 1973, c. munkája szerint.)

A tanulók elsősorban azt tekintik jó tanítónak, aki az iskolában örömteljes, kellemes s megfelelően igényes légkört teremt. A tanító idősebb barát, aki szereti tanítványait, nem veri őket, nem kiabál rájuk, képes a tananyagot érthetően megmagyarázni, igazságosan és mérsékelten osztályoz.

A közepes iskolás korú tanulók véleménye szerint a jó tanító az anyagot érdekesen és érthetően megmagyarázza, igazságos, és megérti tanulóit, tud velük e- gyütt nevetni. Az ifjúsággal való kapcsolatát nem korlátozza az iskolára.

Az idősebb iskolás korú tanulók a jó tanítótól barátságos fellépést várnak, a- mi nem zárja ki azt, hogy a tanító egyúttal szigorú is legyen és képes az anyagot alaposan megmagyarázni.

Milyen elképzelései vannak „az ideális tanítóról” a 15 évnél idősebb fiatal embereknek? Erre válaszol a Mladý svét nem régen rendezett ankétja. Számos levél bizonyítja, hogy az ankétnak élénk visszhangja támadt az olvasók többségének körében. Nem árt, ha a tanító időnként diákjai szemével nézi magát.

Az ankét kérdései:

Milyen legyen az ideális tanító?

Középiskolás (16 éves lánytanuló): Mindig barátságos embernek kell lennie, aki képes mindig jó tanácsot adni. Fontos, hogy legyen humorérzéke és elnéző legyen a különféle apró gyermek- csínyekkel szemben.

Főiskolás (22 éves): Az az ember, aki személyiségével és szakképzettségével imponál, tanítványaival nyílt játékot folytat, nem kelti a tanácstalan ember látszatát. Nem fontos számára, vajon a fiatalok bálványnak tekintik-e. Fontos, hogy a tanulók iránti viszonyában feltételezze a tanulók pozitív, tisztességes érdeklődését, hogy bízzon bennük és így le is kötelezze őket.

Milyen tulajdonságokkal nem szabad rendelkeznie a tanítónak?

Ekonómus (16 éves diáklány): A tanító számára ismeretlen fogalomnak leli lennie, hogy valakin „lovagoljon”, hogy rosszindulatú legyen és főképp a vizsgáztatásnál nem szabad nyilvánítania fen- sőbbségét.

Szakközépiskolás (17 éves diáklány): A tanítónak nem szabad azt a látszatot keltenie, hogy mindent tud, úgyszintén nem szabad kitérnie olyan kérdések megválaszolása elől, amelyek a tanulókat érdeklik, még akkor sem, ha ezek a kérdések közvetlenül nem függnek ösz- sze a tananyaggal.

A tanító személyisége elsősorban nevelő értékű, minthogy feltételezi tekintélyét és népszerűségét a tanulók körében, akik szíves-örömest vetik alá magukat nevelő- hatásának. Az ilyen tanítók elsősorban személyes példaadásukkal nevelnek. A pedagógus-jelöltek nagy része azért választotta hivatását, mert egykori tanítóik példás munkájukkal és igaz lelkesedésükkel pozitív hatást gyakoroltak rájuk.

Szerencsés voltam, hogy mindjárt az 1. osztályban kitűnő tanítónőm volt. Bár azóta sok esztendő telt el, emlékezetemben hűen megőriztem. Első találkozásunkkor mindjárt barátságosan elbeszélgetett velünk arról, mi vár ránk az iskolában, milyen szép lesz majd a közös munka.

Az első hetek az iskolában úgy teltek el, mint a mesében; minden új volt ott számomra, a padoktól, könyvektől, képektől kezdve egészen a tanítónőig, új és érdekes dolgokat tanultam, új barátnőket szereztem. Mindig örültem az iskolára. Amit a tanítónéni mondott, mind igaz volt. Édesanyám sohasem akart ellenkezni e téren, minthogy tudta, hogy a tanítónő helyesen cselekszik. Már nem is emlékszem világosan, hogyan sikerült neki annyira megnyernie minket. Csak azt tudom, hogy igyekeztem, hogy a tanulókönyvecskébe minél többb képecs- ke kerüljön — mókusok, gombák, fács- kák, később egyesek. A feladatokat mindig gondosan elvégeztem, minthogy örömet akartam szerezni a tanítónéninek, és így édesanyámnak is.

A szünidő végén már alig vártam, hogy újra iskolába mehessek, különösen a tanítónénire örültem. Nagyon csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy megint az első osztályt tanítja, ahol a testvérem volt, egy kissé irigyeltem őt ezért.

Új tanítónőt kaptunk, majd a 6—9. osztályokban további tanítók jöttek. Mindegyiküknek meg volt a saját tanítási módja, az egyéni tulajdonságaik, mindegyikben volt valami jó, néha nem jó is, de egy dologban megegyeztek: a gyermekek iránti szeretetben és megértésükben.

Első iskolai benyomásaimra szívesen emlékszem vissza. Egy barátnőm így emlékezik:

7