Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Sabo, Ľudovít: Osztályozás - új módra
a mellékestől, a részletkérdéstől. De talán nem is ez a leglényegesebb, hanem az, hogy a csupán az érdemjegyért tanuló számára nem maga a munka, a tanulás okoz örömöt, hanem „a kalkulus“, az elismerés. Ez pedig inkább az „oktatásközpontú“ iskolára, illetve a k o n z u m-t ársadalomra jellemző. Hiszen a mi értelmezésünkben csak az az igazán kiegyensúlyozott ember, aki szereti mesterségét, aki — ezért is — örömmel dolgozik. A tanuló munkáját értékelni kell. Ez természetes. Meg kell neki mondani, hogy jól dolgozati vagy rosszul. Az osztályozás ezért elengedhetetlen jeltétele a helyes önismeret, az önkritikái szellem kialakulásának szempontjából és — mint szükséges visszacsatolás — a tanítás-tanulás további irányítása végett. Ez pedig nem kevés, — de az iskolai gyakorlat az osztályozás pedagógiai jelentőségét nem teheti szinte minden mást kizárólagossá. Nem a tanulói osztályzatok „megjavításáról“ van szó, hanem a klassztfikációnak a nevelő iskolában betöltött funkciója szerinti értelmezéséről. Az olyan osztályozásról, mely a tanulót képességeinek megjelelő maximális produkcióra ösztönzi. Az elmúlt iskolai év (és évtizedek) folytonossága kötelez, az új iskolai év egyre növekvő társadalmi igénye pedig eredményességet követel mindenkitől — tanulótól és tanítótól egyaránt. Az ilyen tudatformáló tevékenységhez kíván olvasóinak az 1974/75-ös iskolai évben sok munkasikert, pedagógusi élményt a Szocialista Nevelés szerkesztő bizottsága nevében _____ Dr. MÖZSI FERENC, CSc OSZTÁLYOZÁS - ÚJ MÓDRA ĽUDOVÍT SABO Az első és második ciklusú iskolák új osztályozási rendje lassanként életbe lép. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma jóváhagyásával az eredeti osztályozási rend egyes részeit kiegészíti és korrigálja. Talán helyénvaló lenne rámutatni, hogy az 1963-ból származó osztályozási rendnek megvoltak a jó oldalai és egész sok progresszív elemet hozott a tanulók értékelésébe és osztályozásába, s egyúttal jelentősen hozzájárult a nevelés tartalma új koncepciójának megvalósításához az iskolákban. Pedagógiai körökben különösen azokat a határozatokat értékelték nagyra, amelyeknek a nevelésben a szocialista pedagógia, szocialista humanizmus, pedagógiai optimizmus, a tanuló komplex értékelése és a vele való egyéni bánásmód a- lapelvei következetesebb érvényesítéséhez kellett hozzájárulniuk. Azért joggal elvárták, hogy az oktatás tartalmára és szervezésére vonatkozó, jobb személyi és anyagi ellátását biztosító e- gyéb intézkedéseken kívül nagyobb mértékben sikerül fokozni az iskola hatékonyságát is. Azért ellentmondásosan hat az a tény, hogy mindazok az előnyök, a- melyeket társadalmunk az iskolának nyújtott és amelyeknek biztosítaniuk kellett volna az iskola sikerességét, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Például a tanulóknak a kilencéves alapiskolában elért eredményét illetően, ami az iskola hatékonyságának alapvető mutatója, tagadhatatlan rosszabbodást tapasztaltunk. Az eredménytelen tanulók százalékaránya 1963 óta 4,5 %-ról 1969-ben csaknem hét százalékra emelkedett. Az 1972/73-as iskolai évben az eredménytelen tanulók száma a 'kilencéves alapiskolákban lényegesen csökkent. Jelenleg 3,6 % körül mozog. Természetesen ennek a nemkívánatos jelenségnek több oka van. Egyik alapvető okot képez az a tény, hogy az 1963. évi osztályozási rend progresszív alapelveit a gyakorlatban nem érvényesítik következetesen. Egyes tanítók nem végezték az értékelést és osztályozást kellő megfontoltsággal, nem vették tekntetbe a tanuló 4
