Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Beköszöntő
is nem kis mértékben szülte az ilyen szubjektív voluntar izmus. Az ,,emberarcú szocializmus“ lovagjai is végeredményben ilyen álhumanista szentimentális Ia manipulátorok részéről tudatosan torzított) társadalomkép-lát- tatással „bűvölték“ el a manipuláltak (nemegyszer félmüveitek) sokaságát. Tudatosan választottam példának az ókort, mert — amikor a tanítás eszmeiségéről esett szó — az igazgató, a pedagógus egyértelműen vallották: az ókor történelme nem „politikus“ tananyag. Ök úgy képzelték az eszmei nevelést, hogy azt a tananyagra rá kell (kívülről) aggatni, mint valami karácsonyfadíszt. Mivel pedig erre itt nem kínálkozott (er ólt etett ség nélküli) alkalom, tehát az ókor „nem politikus tanany“. Kár, hogy a pedagógus nem gondolta meg: az időtálló, marxista szemlélet egy társadalom alapvető törvényszerűségeinek kiszűréséből, a sok és érdekes történelmi esemény absztrahálásából tevődhet csak össze. A mi számunkra, Kelet-Közép-Európában élő nemzetiségi csoport számára pedig különösen fontos, hogy tanulóink megértsék és érzelmileg is azonosuljanak azzal az ismert marxi tanítással, hogy minden törvényszerűséget, eseményt saját történelmi körülményei között, dialektikusán kell vizsgálni, hogy minden történelmi szituáció kitermeli a maga vezető egyéniségét, aki korának és társadalmi osztályának szükségletei szerint tevékenykedik, s képviseli az őt felszínre hozó társadalmi osztály érdekeit. Az 1973/74-es iskolai év tulajdonképpen az első határozott lépés volt afelé, hogy az oktatás egy magasab szintre emelésével a tanítás-tanulást n e v e- l é s-ö nműveléssé oldjuk fel. Az iskolai tevékenység e távoli célja az isme- retnyújtást olyan eszközzé tenni, mely egy egész életen át tartó önművelésre ösztökél és gondolkodásra nevel. A tanít ás-tanul ás a szocialista pedagógia szerint mindig az eszközrendszer kategóriájába tartozott, még akkor is, ha sok tanuló-szülő-pedagógus ma még céljellegének tartja. Az 1973/74-es iskolai év — a CSKP KB és az SZLKP KB 1973. júliusi plénumainak iránymutatásai alapján — tudatosította: az emberi képességek kialakításához (meghatározott) ismeret- anyagot kell elsajátítani. Tehát az ismeretanyagot nem lehet „lefokozni“ egy valamilyen másodrendű kategóriává. A szlovák, az orosz és a matematika tanításának országos és kerületi konferenciái (a magyar nyelv és irodalomé most van élőké szülőben) éppen azt igazolták, hogy ami a nevelés viszonylatában eszközként, az az oktatás viszonylatában célként funkcionál. A nevelési feladat például az oktatási folyamat rendező elve, s mint ilyennek tehát eszközjellege is van. Ugyanakkor a nevelési eredmény mindenkor visszahat a tanítás-tanulásra, tehát — ismét — eszközjellege van. A cél és az eszköz összefüggésében azonban egyelőre inkább csak elméletileg tisztázódott a helyzet. Ma még sok e téren az eltolódás, a torzulás. Az oktatás nem egy esetben céllá abszoluti- zálódik (pl. a szlovák vagy a magyar nyelv oktatása), eszköz jellege elhomályosul, s megjelenik a katedra magasságában székelő, buktatással fenyegető tanár, a presztízst hajszoló szülő és a szülői szigortól, no meg az iskola túlterhelésétől (a házi feladatoktól) is agyonyomorított tanuló ... Most, az 1974-75 iskolai év küszöbén ennek az egyébként ezerarcú problémának vizsgáljuk még meg csupán az egyik vetületét, az osztályozás kér- dé s é t. Az 1973-74-es iskolai évben új osztályozási rendet vezettünk be. Alapvető nevelési célja ennek az új osztályozási rendnek az, hogy a tanuló elsősorban azért tanuljon, mert érdekli őt az illető kérdés. Ha ugyanis csak azért tanul, hogy jó jegyet kapjon, akkor számára minden egyformán fontossá válik, nem engedheti meg magának, hogy az egyik tantárgyat jobban szeresse a másiknál, és így hajlamainak megfelelően egy bizonyos iránybon elmélyedjen. Az ilyen tiszta jeles tanuló — ha nem kivételes tehetség — sokszor semmiből sem tűnik ki, egérszürkén közepes, kitüntetéses bizonyítványa ellenére is. Nem az egyoldalú képzést igénylem. Pedagógiai elvem, hogy a tanuló vegyen minden tantárgyat komolyan, képezze magát sokoldalúvá. Emellett azonban tudjon szelektálni. Ismerve saját képességeit és életcélját már a középiskola utolsó osztályában meg tudja különböztetni a lényegest, a fontost 3
