Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Beköszöntő

is elárulja, hogy ha az 1970-es adatot 100-as indexszel jelöljük, úgy a szlovák tannyelvű gimnázium növekedési indexe 1973-ra 116; a magyaré 104,5; az ukráné pedig 121,7 volt. Megállapítani, hogy az adott gimnázium hol áll az iskolafejlesztésben, s miért maradt le az országos 114,9-es indextől, ez lehetne többek között a feladata az ilyen és hasonló elemzésnek. De tudni illik például azt is, hogy — pártunk múlt évi júliusi KB plénumainak értelmében — a jelenlegi 49,7 %-os óvodai beiskolázottságról 65 %-ra kell emelni a 3—6 éves gyermekek iskolai előképzését, meg azt is, hogy a 128 949 szlovákiai közép- iskolás közül 114 313, azaz 88,94 % szlovák; 11314 azaz 8,77 % magyar és 156,8 azaz 1,2 % ukrán nemzetiségű. Tehát a 7,7%-ról (1969-es adat) 8,77 %- ra dolgoztuk fel magunkat, ami — figyelembe véve a demográfiai eltéréseket, a magyar családok kisebb gyermekáldását — már csak 1,2 %-os „lemaradást“ jelent a szlovákiai magyarok relatív (12,2 %) számától (tudom: magyarázkod hatnánk a mi szociális összetételünkkel stb./. S ha már ilyen kötetlenül, minden rangsorolás nélkül idézem az adatokat, hadd mondjam el: 100 magyar főiskolai továbbtanulásra jelentkező tanulóból 55-öt vettek fel — általában. S ez nagyon jó eredmény. Azokból, akik műszaki pályákra jelentkeztek, 100-ból 71,9-et vettek fel. S kell ehhez kommentár? javul a magyar közép- iskolások „m atematikául“ és szlovákul tudása. Ezzel párhuzamosan sajnos nem javult az iskolák pályaorientációja, tehát a pedagógusok új szemléletet alakító tevékenységei Még mindig kevesen jelentkeznek a műszaki főiskolákra. Pedig — úgy vélem — a fenti adat meggyőző: nem az elsősorban verbális ismereteken lovagló pályák (jog, bölcsészet stb.) azok, ahol a magyar anyanyelvű tanulók versenyképesek...

Nagy baj lenne azonban, ha az ilyen és hasonló elemzés beragadna az ada- tok-számok tengerébe. Az újat-kezdő önértékelésnek el kell jutnia a leglényegesebbhez, a tanulók és ezen keresztül a szülők t и d.at á- nak formálásához, azaz a pedagógiai munka minőségének feltárásához. Hadd idézzek néhány példát — ismét minden különösebb fontolgatás nélkül — jegyzeteimből, újévet indító, több s jobb munkára sarkalló céllal. Az iskola igazgatója szívet-lelket örvendeztetően sokat (és jól) foglalkozik az épület szépítésével, de hat hónap alatt csak 11 tanítási órát ellenőrzött. Iskolájában szinte általános, hogy a pedagógus kijelöli a felelő tanulót (még az óravégi ismétléseknél is) és azután teszi fel a kérdést. Tehát egy tanulót aktivizál és 29-et úntat, ahelyett, hogy kérdezne, s egy kis idő múltán — amikor már látja, hogy az egész osztály dolgozik, gondolkodik, készül a helyes válaszra, jelölné meg a válaszadót. Kicsiség — mondhatná valaki —, de a tanulók aktivizálásának mégis ez az egyik alapvető mozzanata. Nézzünk azonban egy másik példát par excellence az eszmei nevelés köréből: Az athéni demokrácia tárgyalásánál a pedagógus elismerte: ez a demokrácia az ókori rabszolgatartó társadalom fejlődésének csúcspontja, mégis rosszallta, hogy a rabszolgák tömegeire a barbárokra, (akiknek nyelvéből a görögök csak azt értették, hogy br, br / nem terjedt ki. A pedagógus nem gondolt arra, hogy az adott történelmi szituációban ez a természetes állapot, s teljesen természetellenes (történelmietlen) lett volna, ha egy rabszolgatartó társadalomban a rabszolgák tömegei valamiféle politikai joggal rendelkeznének. Mi történt itt? Az, hogy a tanár nem vette figyelembe azt a marxista alapigazságot, hogy minden társadalmi osztály saját hatalmának megtartásáért és az elnyomott osztályok fékentar- tásáért küzd. Antimarxista gondolkodásmód azért felelőssé tenni egy társadalmi osztályt, mert saját létének biztosítása érdekében nem ad politikai lehetőséget a számára ellenséges osztálynak arra, hogy hatalmát megdöntse.

Tehát: a valóságos lehetőségek és a szubjektív vágyak összekeverednek ebben a történelmietlen, azaz a társadalmi fejlődés menetét figyelmen kívül hagyó magyarázatban. Az ilyen — egy mai életérzésnek múltba való visszave- títése — akadályozza a ma reális társadalomkép kialakulását, hiszen a társadalmi és a politikai hibák sokaságát idézheti elő. Ne feledkezzünk meg: 1968-at

2