Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Sipossné Karsay Katalin: Az angol és a magyar múlt idő morfológiája és morfofonemikája
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a ragozási mintákról még csak említést sem teszünk. A főnevek tulajdonságaira (nem, élő- élettelen) és főleg a végződésre irányítjuk a tanulók figyelmét, hogy egy-egy ragozási minta helyett ismerjék fel a főnevek egymástól megkülönböztető jegyeit. A tananyag begyakorlását a továbbiakban ne csak különálló, elszigetelt szavakon végdzzük, hanem törekedjünk aric, hogy a nyelvtani anyag elsajátítása és annak begyakorlása közben is állandóan fejlesszük tanulóink beszédkészségét! AZ ANGOL ÉS A MAGYAR MÚLT IDŐ MORFOLÓGIÁJA ÉS MORFOFONEMIKÁJA (The Morphology and Morphonemics of English and Hungarian Past Tense) SIPOSSNÉ KARSAY KATALIN Az emberi gondolkodás módja a beszédben nyer anyagi formát. Emberi megnyilatkozásokat tükröz a beszéd és annak társadalmilag konvencionális jelekből álló eszköze, a nyelv. A nyelv alaktani egysége a morféma (morpheme). A morféma fonémákra (phoneme) oszlik. A nyelvi megnyilatkozások (utterances) szegmentum-szerű elemekből — fonémák, morfé mák — és szupraszegmentális elemekből (suprasegmental units) tevődnek össze. Szupraszegmentális elemek a különböző hanglejtési (intonational) és hangsúlyozási (accentual) típusok, amelyek egyszerre több szegmentumon helyezkednek el: ? ! . Megfigyelhető, hogy egy morféma-szeg mentum önmagában is alkothat megnyilatkozást: How many books do you have? Six Hány könyved van? Hat Ebben az esetben a six (a hat) önálló 182
