Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Mózsi Ferenc: "…Ez a mi munkánk: és nem is kevés"
tasLinak“ és az ismeretek állandó fel- újításának örökös versenyében az az ember lesz a győztes, aki maximális erőfeszítést fejt ki az ismeretek, jártasságok és készségek elsajátításáért. Aki tehát tanul. Ez a csehszlovákiai munkásosztály hatalomátvételének, a Februári Győzelemnek, elkötelező öröksége számunkra. Próbáljuk meghatározni: mi is az a tanulás? Egy általánosan ismert definíció szerint, a tanulás — tapasztalattól függő — viselkedésváltoztatás (modifikációJ. Ez azt jelenti, hogy a tanuláson az embernek tapasztalataiból, ismereteiből eredő viselkedésének változásait értjük. Persze az állat is egyéni módon szerzett tapasztalatok alapján „tanul“ és modifikálja viselkedését ennek megfelelően. Ezért az emberi tanuláshoz az is hozzátartozik, hogy az a tudatos, céltudatos megismerését és az új ismeretek alkotó módon való feldolgozását is magában foglalja, mégpedig az ember anyagi és szellemi, egyéni és társadalmi szükségleteinek megfelelően, kielégítése érdekében. Tehát: a gyorsuló élettel való versenyben az lesz a győztes, akinek igénye a tanulás, aki örül a sikernek, de nem riasztják őt el a kudarcok sem. Ez az állandó /permanens) önművelés egyik legfontosabb feltétele. E téren további határozott lépéseket kell tennünk afelé, hogy a tanítás-tanulást nevelés- önmüvelődéssé oldjuk fel a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban. Az iskolai tevékenységnek ez az (egyelőre még távolinak tűnő, de már ma sürgető igénnyel fellépő/ célja az ismer elnyújt ást olyan eszközzé tenni, mely egy egész életen át tartó önművelésre ösztönöz, és gondolkodásra nevel. A tanítás-tanulás tehát a korszerű pedagógia szerint nem cél, hanem eszköz. Az eszközrendszer kategóriájába tartozik, még akkor is, ha ma még sok pedagógus céljellegűnek tartja. Persze az emberi képességek kialakításához egy meghatározott mennyiségű ismeretanyagot el kell sajátítani. Nem arról van tehát szó, hogy az ismeret- anyagot egy valamilyen másodrendű kategóriává fokozne/lk le. A magyar, a szlovák, az orosz és a matematika tanításának korszerűsítési kísérletei éppen azt igazolják, hogy ami a nevelés viszonylatában eszközként, az az oktatás viszonylatában célként funkcionál. A nevelési feladat például uz oktatási folyamat rendező elve, s mint ilyennek szinte minden esetben eszközjellege is van. A nevelési eredmény ugyanis mindenkor visszahat a tanítás-tanulás eredményességére. A tanulás sok energiát, akaraterőt követel meg. Az összpontosítani tudó а к a- rátérő nevelése (egyben = n o- V elé se is!) egyik célja a korszerű iskolának. Persze akad még életünk e területén is félreértés. A tanítás a gyakorlatban nem egy esetben abszo- lutizálódik céllá. Gondoljunk csak például a szlovák vagy a magyar nyelv- oktatásra, melynek eszközjellege elhomályosul, s megjelenik a katedra magasságában székelő, buktatással fenyegető pedagógus, meg a presztízst hajszoló szülő és — mindennek eredményeként — a szülői szigortól, no meg az iskola fölösleges (verbális! ismerethalmazt megkövetelő túlterhelésétől (pl. a házi feladatoktól) is agyonnyomorított tanuló ... 3. Ha nem is közvetlenül, de közvetve ezzel függ össze a következő gondolat. Az elmúlt iskolai évben 100 magyar főiskolai — egyetemi továbbtanulásra jelentkező tanulóból műszaki pályákra 71,9-et vettek fel az országos 64-el szemben. S kell ehhez kommentár? Javul a magyar középiskolások „m atematiká- ul“ és szlovákul tudása. Ezzel párhuzamosan sajnos még mindig nem javult a csehszlovákiai, magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak, elsősorban a szülők új szemléletet alakító tevékenysége. Aránylag még mindig kevesen jelentkeznek a magyar tanítási nyelvű középiskolákból főiskolákra (100 érettségizőből 43-an a szlovákiai 75-el szemben). Ezek közül is sokan nem tudatosítják, hogy a 100 elhelyezkedési és továbbtanulási lehetőségből (a társadalmi igényeknek megfelelően 73-at a műszaki pályák nyújtanak. Ugyanakkor — életünk fura paradoxonaként — szinte minden évben a társadalomtudományi szakokon 163
