Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Mózsi Ferenc: "…Ez a mi munkánk: és nem is kevés"

Az 1968—69-es válságos idők után ma már elmondhatjuk, hogy egyre jobban elmélyül az iskola szocialista jellege.. Erősödik az iskolák nevelő hatékonysága a tudományos világnézet — a marxizmus-leninizmus szellemében' való oktatás. Intenzívebbé vált a csehszlovák szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés. Figyelemre méltó eredményeket érünk el az iskolai munka effektivitásának területén.

Ezek és a további eredmények híven igazolják Csehszlovákia Kommunista Pártja lenini politikájának helyességét.

Tudatosítanunk kell azonban, különösen most ebben a jubileumi évben, hogy mindezeket az eredményeket a 30 év előtti felszabadulásunk tette lehetővé és hogy ezek az eredmények csakis a Szovjetunióval és a többi szocialista államokkal való kölcsönös együttműködés eredményeként jöhettek létre.

Kötelezzük hát magunkat, hogy vállalva a korparancsot, pártunk XIV. kongresszusa határozatainak szellemében minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy teljesítsük pártunk és társadalmunk elvárását az ifjú nemzedék nevelése területén.

LUKÁCS TIBOR

......EZ A Ml MUNKÁNK: ÉS NEM IS KEVÉS

(A Februári Győzelem évfordulóján időszerű gondolatok)

1. Jóleső tudat, hogy a Szocialista Nevelés olvasói minden alkalommal várják lapunkat. Élesen bírálják a folyóirat megjelenésének késését, de ugyanakkor elismeréssel szólnak a Szocialista Nevelés korszerű pedagógusi tevékenységet sürgető Jelentőségéről ... Válaszul csak azt mondhatjuk, amit József Attila, a nagy magyar proletár költő olyan természetességgel fogalmazott meg, hogy a gondolat másként szinte nem is mondható: „ez a mi munkánk: és nem is kevés“

A költő sora a „rendezni végre közös dolgainkat“ verssort asszociálja, s ez így Jó, mert ennek végső forrása hazákban éppen a Februári Győzelem. Minden emlékezés 1948 februárjára tudatosítja, hogy a nagy világtörténelmi sorrendben a nemesség és a polgárság után most a dolgozó osztályokon a sor, hogy az emberiség élére álljanak. Hazánkban ez 1948. februárjában megtörtént. A mi további feladatunk biztosítani az emberi haladás folytonosságát és továbblendíteni a történelem kerekét. Csak a. költő képes híven kifejezni a nagy fordulópont részünkre

kettős történelmi Jelentőségét a maga értelmi ragyogásában és érzelmi telítettségében:

„ ... Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvénynek; minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mély hegedű."

(József Attila)

E mély gondolattal kapcsolatos feladatainknak még csak körvonalazása is messze meghaladná lehetőségeinket. Ezért csupán néhány oktatás- és művelődésügyi gondolatot emelünk ki, amelyek Februárra emlékezve, a CSKP KB 1974. novemberi plénum ülésének fényében, Gustáv Husák elvtárs referátuma ismeretében, mélyebben, iga- zabban és élesebben körvonalazódnak tudatunkban.

2. A szocialista társadalom gyorsan fejlődő élete pedagógiai vonatkozásait vizsgálva — hiszen ez legsajátosabb feladatunk — megállapíthatjuk: a „minél több ismeret és készség elsajátí162