Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1974-01-01 / 5. szám - Greguš, Michal: Néhány szó a matematikusokhoz
alaptétele Linus Pauling Nobel-díjas megfogalmazásában: .. a tudományos gondolkodásmódra és attitűdre kell nevelni“. Mindez pedig arra ösztökélte a Szocialista Nevelés szerkesztőbizottságát, hogy monotematikussá hangsúlyozott számot szerkesszünk, az iskolák korszerűvé, a tanulásnak igénnyé tételéről, a Tanuló Társadalom kialakítása érdekében. NÉHÁNY SZÓ Ä MATEMATIKUSOKHOZ Dr. MICHAL GREGUŠ, DrSc. A matematikus fogalmán ebben a cikkben valamennyi iskolatípus szakképzett matematikatanítóját értem az alapiskolákban tanítóktól a főiskolákon működő pedagógusokig. Valamennyiükhöz szólok úgy mint matematikus, azonban nem a matematika, hanem szocialista hazánk polgára nyelvén. Jól tudjuk valamennyien, Ihogy az olyan matematikai anyag, amely iránt nincs közvetlen .érdeklődésünk, számunkra is nehézséget okoz, s megértéséhez maximális összpontosításra, időre és az akarat megfeszítésére van szükségünk. Tudjuk azt, hogy milyen örömet jelent az új felismerés, az új eredmény, és mennyire örülünk, ha erről mások is tudomást szereznek. Ugyanakkor csak nagy ritkán és cs$k egy-két matematikus tudatosítja azt, hogy milyen folyamatok mennek végbe mások, gyerekek és tanulók gondolkodásában, akiket arra figyelmeztetünk, hogy tudniok kellene a matematikát, hogy a matematika mennyire fontos. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy valamikor mi is voltunk „matematikus-inasok“, Ihogy egykor valaki felébresztette bennünk a matematika alaposabb tanulmányozása iránti érdeklődésünket, hogy a mi életünkben is volt olyan momentum vagy esemény, amelynek döntő szerepe volt abban, hogy belőlünk tudatos matematikus lett. A matematika tanítójának minden egyes órán ilyen momentumokat kell létrehoznia, rendszeresen meg kell teremtenie a feltételeket olyan eseményekhez, amelyek a tanulók és a hallgatók érdeklődését felkeltik a matematika iránt. Az órán és az előadáson alkalmas légkört kell teremteni a tanulók és a hallgatók érdeklődésének megragadására. Jól tudjuk, hogy ezt nem könnyű elérni. Azonban azért vagyunk matematikusok, hogy e mögött az elnevezés mögött meglegyenek a pedagógiai gyakorlatihoz is az alkotó hozzáállás feltételei. Rossz tanító az, akit nem értenek meg a tanulók, akinek a ténykedése azt eredményezi, hogy a tanulók félnek a matematikaórától, hogy a hallgatók ellenszenvvel várják az előadást vagy a matematikai gyakorlatot. Rossz tanító az, akinek a tanulók félnek bevallani, hogy valamit nem értenek, és aki a tanuló, a hallgató egyszeri rossz feleletét az évközben büntetésképpen rosszabb osztályzattal értékeli az év végén. Ugyanúgy nem jó tanító az a tanító sem, aki a saját hiányosságait, a tanítási folyamathoz való hanyag hozzáállását úgy akarja palástolni, hogy jobb érdemjegyet ad a tanulóknak és a hallgatóknak. Azért közlöm ezeket a gondolatokat, mert napjainkban a matematika a legtöbb tudományág fontos kifejező eszköze, és a nemzetgazdaság valameny- nyi területén rendkívül fontos szerepet tölt be. Kérdés, hogy ifjúságunknak — az alap-, a közép- és a főiskolák végzett 133
