Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Zsilka Tibor: Az életrajz mint fogalmazástéma az alapiskolában

I

tanulók sem,* sőt olykor a tanító is tanácstalan. Példákat erre garmadával idézhetünk a jobb és rosszabb tanulóktól

egyaránt;

E: „Az első négy iskolai évet” (školské roky]; gímesi kilencéves Alapiskola; EFSz (helyesen EFSZ); Csemadok (helyesen CSEMADOK); Nyitrai Gudern Jenő gimnázium.

K: „Az idősebb az Ekonomiai fölépítményi iskolába jár” (az ekonomiai magyarul közgazdasági, s ha az intézmény nevéről van szó, akkor nem lehet csak az első szót nagybetűvel írni, hanem mind a hármat azzal kell írni); Pedagógiai középiskola (az előzőhöz hasonló hiba); „Van egy fiatalabb öcsém (itt nyilván a „mladší brat” kifejezés kísért); ekonomiai szak- középiskola (ha már mindenáron ekonomiai, akkor ez a magyar nyelvhasználatban ökonómiai); az automatikus központban dolgozik; a Nyitrai Mezőgazdasági főiskola harmadik osztályos hallgatója (főiskolán csak harmadéves hallgató lehet); Gímesi alapfokú kilencéves iskola; negyedikben a pionírcsapat (-szervezet helyett) tagjává avattak; kassai gépészeti szakközépiskola; „A Koprvnicei építőiparban dolgozik” (nyilván nem az építőiparban, hanem az építővállalatnál); šamorini mezőgazdasági szaktanintézet.

H: egészségügyi nővér (ápolónő helyett); vereskereszt (vöröskereszt helyett); „a kilencedik évfolyam tanulólánya vagyok (a „žiačka” mintájára tanulólány); Az alapiskola befejezése után Pedagógián szeretném folytatni tanulmányaimat (helyesen Pedagógiai Főiskolán); „Ha az alapiskolát befejezem, szeretnék automechanik lenni” (= autószerelő); „A kilencedik osztály befejezése után szeretnék menni a cukrászdába Nyitrára” cukrászdában akar elhelyezkedni); „A kilencedik évfolyam osztályába járok”; „Édesapám Tóth Mátyás mint utas Aranyosmaróton dolgozik” (az utas a szlovák „cestár” kifejezés mintájára jött létre).

N: odahaza jár iskolába; „A Harmadikba beléptem a pionír szervezetbe”; pio- nyír vagyok.

Természetesen az egyes hibákat nem ismételhetjük, ezért aránylag kevés a példa, amelyeket a négyes tanulók dolgozataiból válogattunk ki.

A felsorolt hibákon kívül meg kell említenünk azokat a hibákat is, amelyek a kisebbség nyelvének provincializálódásá- ból és regionalizálódásából adódnak. Ide mindenekelőtt a nyelvjárási archaizmuso- kat soroljuk. S nem utolsósorban a familiáris kifejezéseket, amelyek szubjektív velejárójuk folytán hivatalos szövegekben idegenül hatnak, s hibának minősíthetők.

Az életrajzban és a hivatalos stílus egyéb műfajaiban kerülendők.

Példák: Én nékem (K); főleg focizok (K); ezzel csak a falúnkat tesszük egy kicsit ismertté (K); matikakör (A); apukám, anyukám (N); stb.

Amint a tömérdek hibából következtetni lehet, a tanulók csak nehezen tudnak megbirkózni a hivatalos stílushoz tartozó műfajjal — az életrajzzal. Persze, a felsorolt hibatípusok kisebb-nagyobb mértékben előfordulhatnak más műfajokban is, főleg ott, ahol a tényszerűség és adatszerűség a szokottnál is nagyobb igényeket támaszt a fogalmazóval szemben. Például a kérvényben, körlevélben, jegyzőkönyvben, és így tovább.

Az életrajz természetesen önálló műfaj, így sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek közül főleg a szerkezetre érdemes külön is súlyt helyezni, amikor a fogalmazásórán a tanító ismerteti és magyarázza jellegzetességeit. A Jelened Alapiskola tanulóinak fogalmazása általában ilyen szempontból kielégítő. Hiszen a tanulók fogalmazása a szerkezeti követelményeknek jobbára eleget tesz.

Az életrajz felépítése, szerkezete általában a következő:

1. A születés helye és ideje. A fogalmazó származása.

2. Az apja és anyja foglalkozása. Az utóbbinak fel kell tüntetni leánykori nevét, ami egyébként a tanulóknak problémát okozott.

3. A testvérek foglalkozása.

4. A fogalmazó iskolai végzettsége, illetőleg az egyes osztályok elvégzésének körülményei.

5. Társadalmi munkája, funkciói, az egyes szervezetekben, körökben való tagsága.

6. Érdeklődése, ún. „hobbyja”.

7. Keltezés és aláírás.

így gondot csak a stilizálás okozott, de ez általános érvényű probléma, amellyel nemcsak az alapiskolák tanulói küszködnek, hanem szinte minden magyar anyanyelvű csehszlovák állampolgár. Más kérdés persze, hogy az életrajzot általában szlovákul követelik a hivatalos szervek. Éppen ezért az életrajzzal és a hivatalos stílus egyéb műfajaival mindenekelőtt a szlovák órákon kellene behatóan foglalkozni. A magyar órákon így több idő jutna az elbeszélés, a leírás, az értekezés stb. tanítására, hiszen a fogalmazásnak e fajtái a tanulók kifejezőkészségét jobban fejlesztik, mint az életrajz gyakorlása. S magyarórákon elsősorban a választékos és irodalmi kifejezőkészség fejlesztésére kellene törekedni!

78