Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Sziklay László: A kelet-középeurópai összehasonlító irodalomtanítás néhány elvi kérdése

attól, hogy a függetlenségért harcoló lengyel és magyar középnemsséget pusztán mint elnyomó, reakciós tényezőt állítsuk szembe az ellene ugyancsak nemzeti függetlenségért küzdő nemzetiségi értelmiséggel. Reakciónak és haladásnak olyan ellentmondásosságával van itt dolgunk, amelynek ma még sok részletkérdése nincsen tisztázva. Ha ugyanis ehhez hozzávesszük, hogy nemzetiségi harcnak itt-ott más, egyházpolitikai természetű háttere is volt, mely nemegyszer az egymás mellett élő, II. típushoz tartozó népeket (például a románokat s a szerbeket] is szembeállította egymással,9 akkor tudjuk igazán hangsúlyozni, hogy a vegyes nemzetiségű jelleg Kelet-Európa XIX. századi függetlenségi iharcai folyamán igen súlyos következményekkel járt.

A sok kis nemzet tarka együttélésének megvoltak a maga egyéb következményei is. Mindenekelőtt az, hogy amikor — nemzetiségi függetlenségre törekedve — a sok egymás mellett élő kis nép a nyugat-európai irodalmak mintájára modern intézményeit és kulturális központjait igyekezett kialakítani, ezek egy ideig sokszor közösek maradtak. Ez a jelenség azzal is megmagyarázható, hogy a modern polgári fejlődés kezdeti szakaszán felhasználja azokat a kereteket, amelyek már a nemzeti önállóságért vívott harc előtt is adva voltak.

JEGYZETEK

1 Az orosz irodalomról nem szólunk ebben a tanulmányban. Pedig a legközelebb áll azokhoz az irodalmakhoz, amelyeknek az elemzéséhez hozzáfogtunk. Ez a hasonlóság a XVIII. és XIX. század fordulóján, ill. a XIX. század elején a legfeltűnőbb, akkor, amikor az oroszok is megteremtik a maguk modern irodalmi nyelvét az elavult egyházi szlávval szemben, s amikor irodalomszervezésük is hasonló eszközökhöz nyúl s népiességük is hasonló normákkal dolgozik. Később az orosz irodalom — s főleg a regény — a nagy európai irodalmak sorába került, nem befelé fordult többé, hanem „az egész emberiség, az egész világirodalom leglényegesebb mondanivalóját mondta ki”. (Sőtér István: Párhuzamos jelenségek a XIX. század magyar és orosz irodalmában. Világirodalmi Figyelő, 1962. 1. sz. 9.) — Ugyanígy tért el a többi kelet-európai nép fejlődésétől az orosz kritika útja is. (uo. 8.] — De a leglényegesebb különbség, amely az orosz-magyar s az egyéb kelet-európai komparatisztika itt tárgyalt irodalmai szempontjából adódik, az, hogy a lengyel, cseh, szlovák, magyar, délszláv, román és bolgár irodalom az egész fejlődés folyamán másképpen reagál az orosz, mint egymás irodalmának jelenségeire. A magyar ruszisztika a kölcsönhatásnak csak kevés példáját tudja felmutatni. (Vö.: Tanulmányok a magyar- orosz irodalmi kapcsolatok köréből. Bp., 1961. Akadémiai Kiadó. I.: 595, II.: 487,

III.: 487 1.), míg Kelet-Európa többi népénél a szüntelen kölcsönhatások tanúi vagyunk a legrégibb időktől napjainkig.

2 I. Tóth Zoltán: A soknemzetiségű állam néhány kérdéséről az 1848 előtti Magyar- országon. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-történeti tudományos Osztályának Közleményei. VII. köt. 4. sz. 274—275.

3 Uo. 275.

4 Vö.: Karl Dieterich: Die osteuropäischen Literaturen in ihren Hauptströmungen vergleichend dargestellt. Tübingen 1911. L С. B. Mohr. 9—10.

5 Klaniczay Tibor: A nacionalizmus előzményei a magyar irodalomban. — A nacionalizmus a magyar irodalom tükrében. Kny. az I. OK. XVI. köt. 1—4. sz. Nyilvánvaló, hogy itt „népeken” elsősorban a különböző etnikumokhoz tartozó nemességet kell érteni.

6 Vö. pl.: Ján Komorovský: Kráľ Matej Korvin v ľudovej prozaickej slovesnosti. Bratislava 1957. SAV. 137.

7 Vö.: Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. BP., 1959. Akadémiai Kiadó. 429.

8 Vö. tőlünk: A lengyel—magyar, szláv—magyar viszony néhány kérdéséről a XIX. század első felében. Kny. a szegedi Pedagógiai Főiskola évkönyvéből. 1961. 153—154.

9 Vö.: Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. I. 1867—1892. Budapest, 1952. Tankönyvkiadó. 33. sz. irat. 1868. jűn. 24. 1868. IX. te. a görögkeleti vallásúak ügyében. 85.

68