Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-10-01 / 2. szám - Papp Endre: Korszerű eljárások az 1. osztályban / Az alsótagozati nevelés életéből

letekről. Ebben is sok segítséget kellene nekik nyújtani, vállalni kellene értük a felelősséget, és nem lenne túl gyors eredményeket tőlük elvárni.

4. Oktatásügyünk színvonalának emelése csak látszólagos lesz, ha nem fektetünk nagyobb súlyt az olvasóvá nevelés és az iskolai könyvtárak problémájára. Az olvasóvá nevelés és az iskolai könyvtárak problematikájával elég sokat foglalkoztunk az utóbbi időben, de iskoláink konkrét segítségét ez ideig sajnos nem kaptak még. Több igazgató és könyvtáros véleménye az, hogy a könyvek megvásárlására a pénzt elő tudják az iskolák teremteni, de az átgondolt és tervszerű könyvtárépítés, könyvtárfejlesztés nagyon sok időt igényel, és legtöbbször mégsem azokat a könyveket veszik és kapják az iskolák, amelyekre éppen szükségük lenne. Az iskolai könyvtárak állománya nagyon eltérő, mert az iskola vezetőinek és a könyvtárfelelősnek a szakjától esetleg a tantestület egyes aktív tagjainak igényétől függ a könyvtárállomány. Ezen az áldatlan helyzeten sürgősen javítani kell, éspedig úgy, hogy központilag kell segíteni a könyvtárépítést, a könyvek beszerzését. Már Komenský megállapította, hogy: „A könyv sokszor az iskolán kívül is okossá tesz, könyv nélkül az iskolában is műveletlen maradsz.“ Javaslatom: Az iskolai könyvtárak fejlesztését egy gyakorlati pedagógusokból álló bizottságra kell bízni, akik a tantervnek megfelelően, okosan, átgondolva állítják majd össze a könyvjegyzéket évente egyszer úgy, hogy az könyvtárállomány minimumként is használható legyen, de megrendelésre is szolgáljon. Az igazgatók határidőre bármelyik könyvesboltba beadhatnák a megrendeléseiket. A könyvesboltok határidőre továbbítanák a rendeléseket a főraktárba. így tervezni, irányítani lehetne az iskolai könyvtárakat.

5. Parancsokkal, pillanatnyi megérzésekkel vagy több év alatt kialakult rutinnal nevelési eredményekhez ma már nem lehet eljutni. Az önművelés, az önképzés eredményes oktató-nevelő munkánk nagyon fontos tényezője. A mai pedagógus csak akkor méltó és képes az új nemzedék nevelésére, ha igényli önmaga nevelését is. Aki önmaga nevelésében közönyös, csak értéktelen pedagógus lehet, még akkor is, ha átlagosan felül ismeri is tantárgyát. Önnevelésre, önálló ismeretszerzésre, önképzésre nevelni és tanítani csak az a pedagógus tud, aki maga is igényli azt. Az önművelés fontosságáról elég sokat beszélünk, de csak beszélünk, mert a sok beszéd ellenére is egyre több az elszürkülő, a magát nem képző pedagógus. Mivel a tantestületek életkorban, pedagógiai felkészültségben és felfogásban is sokrétűek, ezért az önművelést központilag kéne irányítani. A Szocialista Nevelés minden év júniusi számában sokat segíthetne az önművelés irányításában, megszervezésében. Az önművelés központi irányításánál ajánlom figyelembe venni a következőket:

— Az önművelést szó szerint kell érteni, tehát előadásokkal nem pótolhatók,

— Az önművelést irányítani és szervezni kell, ezért az önművelésre szánt témákat és hozzá az irodalmat ajánlatos már a tanév elején és módszertani tantárgycsoportonként az évi tervbe feltüntetni.

— Csak olyan témák elolvasását ajánlatos betervezni, melyeket mindenki egyszerre és határidőre tud elolvasni, mert csak így biztosítható a színvonalas megvitatás.

— Az iskolavezetés nagyon fontos feladata, hogy olyan helyzetet, légkört teremtsen az iskolán, hogy mindenki igényelje az önművelést, mindenki képezze magát. Tehát az iskolavezetés feladata, hogy a szükséges irodalmat több példányban is beszerezze.

— A közös önművelésre konkrét, a gyakorlatban azonnal használható témákat, eljárásokat ajánlatos csak betervezni.

— Minden témát a tantárgybizottsági ülésen ajánlatos megvitatni.

— Az önművelésnek csak akkor lesz gyakorlati haszna, ha az átolvasott és

49