Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-10-01 / 2. szám - Kővágó László: A nemzetiségi iskolaügy a Magyar Népköztársaságban

jeződött be. A régebben kialakított „a, b, c“ típusú nemzetiségi iskolák továbbfejlesztésével kétféle iskolatípust alakítottak ki: 1. a nemzetiségi tanítási nyelvű gimnáziumok, általános iskolák, óvodák,

2. a nemzetiségi nyelvet oktató általános iskolák és óvodák.

A nemzetiségi tanítási nyelvű iskolákban az oktatás anyanyelven folyt, a magyar nyelv és irodalom kötelező tanításával. A nemzetiségi nyelvet oktató iskolákban és óvodákban az oktatás magyar nyelvű volt, az anyanyelvet a tanulók meghatározott heti óraszámban (2—3 ó- rában) tanulták.

Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről szóló 1961. évi III. számú törvény alapelveinek szellemében a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolákat 1960—31-ben ún. kétnyelvű iskolákká alakították át, amelyekben a reáltárgyakat magyar, a humán tárgyakat pedig anyanyelven oktatják. Ugyanakkor azt is célul tűzték ki, hogy az egyes tantárgyak szakkifejezéseit a tanulók mind magyar nyelven, mind anyanyelvükön elsajátítsák. Ennek az iskolatípusnak a kialakítását a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának 1962. végén készített tájékoztatója a következőképpen indokolta: „A kétnyelvűség objektív társadalmi valóságot tükröz: a nemzetiségi iskolákba járó tanulók — és szüleik is — elsősorban magyarul beszélnek, nem pedig anyanyelvükön. Továbbá az összes tárgyak nemzetiségi nyelven való oktatást, a nyelvi nehézségek miatt, túlterhelést jelentett. Végül: éppen a reál tantárgyakat szükséges inkább magyarul tanítani, mert ezek szakkifejezéseit a tanulók a gyakorlati életben fogják használni.“

Kétnyelvű iskola nyitása vagy nemzetiségi nyelv oktatásának bevezetése megfelelő számú jelentkezés esetén történik (a minimális szám, amint azt az 1962. évi 13. számú törvényerejű rendelet előírja — 15), a szülők kívánságára. A nem magyar szülők szabadon dönthetnek, hogy magyar vagy nemzetiségi (kétnyelvű) iskolába írátják-e gyermeküket, illetve, hogy gyermekük jelentkezzék-e nyelvoktatásra vagy sem. Ha egy tanuló jelentkezett a nemzetiségi nyelv tanulására, akkor az számára a rendelet értelmében kötelező tantárgy.

A nemzetiségi iskolahálózat kialakítása lényegében 1960-ra befejeződött, s a tanulók létszáma is ekkor volt a legmagasabb.

A hatvanas években az érdeklődés csökkenése volt tapasztalható a nemzetiségi oktatás iránt, amely azonban — a nemzetiségi oktatást elősegítő intézkedések hatására — 1968-ban megállt. Az u- tóbbi években a nemzetiségi tanulók létszáma stabilizálódott, illetve emelkedik. Ezt a következő adatok is mutatják:

Óvodák. Az 1968/69-es tanévben működött 36 nemzetiségi óvoda (szlovák 15), az 1972/73-as tanévben 95 (szlovák 29). A nemzetiségi óvónők száma a fenti években 40-ről (szlovák 10) 130-ra (szlovák 41), az óvodába járó gyermekek száma 1340-ről (szlovák 633), 3755-re (szlovák 1223) emelkedett.

Általános iskolák. Az 1968/69-es tanévben működött 254 (szlovák 631 iskolában 353 (szlovák 95) iskolában 353 (szlovák 95) pedagógus, 18284 (szlovák 4649) tanulót tanított; 1972/73 tanévben 293 (szlovák 75) nyelvoktató iskolában 459 (szlovák 119) pedagógus, 20363 tanulót (szlovák 5060) tanított nemzetiségi nyelvekre. — A nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák helyzete és tanulólétszáma egyelőre lényegében változatlan, kísérletek folynak azonban (Katymáron, Garán, Császártöltésen) azzal a céllal, hogy ahol megvannak a feltételek, ott a nyelvoktató iskolákat eredményesebb típusú iskolákká alakítsuk át.

Gimnázium. Nemzetiségi gimnáziumaink száma változatlanul hét, ebből kettő szlovák. A tanulók száma is szinte pontosan megegyezik a négy évvel ezelőttivel 717, illetve 715. Változás van azonban abban, hogy magyar tannyelvű gimnáziumokban megindult a nemzetiségi nyelvek — illetőleg a szomszédos népek nyelvének — oktatása, mint második idegen nyelv. Jelenleg négy magyar gimnáziumban (Balassagyarmat, Rétság, Tótkomlós, Nyíregyháza) folyik a szlovák nyelvnek és a le- tenyei gimnáziumban a horvát-szerb nyelvnek tanítása. Szakköri foglalkozások keretében a szlovák és a román nyelvvel

2—2, a szerb-horvát és a szlovén nyelvvel 1—1 gimnáziumban foglalkoznak. A szülők kívánságára több gimnáziumban a német nyelv oktatását is bevezették. Miután azonban a németnek — mint világnyelvnek — oktatása különben sem jelentett problémát, a nemzetiségi oktatásnál összefüggésben külön nem térünk ki rá.

Nemzetiségi pedagógusok képzése jelenleg 10 pedagógusképző főiskolán folyik. Nagy nehézséget okoz, hogy Magyarországon egyetlen városban sincs nemzetiségi nyelvkörnyezet, ezért magyar környezetben folyik a képzés, s ez nem segíti elő a nemzetiségek irodalmi nyelvének magas szintű elsajátítását. Ezért az a törekvés érvényesül, hogy a hallgatók a baráti országokban kapjanak részképzést. Az NDK-val ilyen megállapodás már létre45