Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-10-01 / 2. szám - Kővágó László: A nemzetiségi iskolaügy a Magyar Népköztársaságban
az egyházat szolgálja: pap, legfeljebb tanító, a falusi vagy városi paplakoknak pedig szintén megvan a maguk öröksége a múltból: nem a földesúri szemlélet- mód egyes tényezőit hordozzák, hanem a teológiáét. Ez a teológus szemlélet nem egy kelet-európai nép vezető értelmiségére még akkor is jellemző, amikor a polgárosodás következtében már néhány ügyvéd, esetleg mérnök vagy orvos is részt vesz a nemzettéválás küzdelmében. Az egyházias hagyományőrzés legalább olyan mértékben kihat az irodalom fejlődésére, mint a nemesség feudális megkötöttségei. Nyugat-Európából nézve tulajdonképpen azonos vagy hasonló eredményt szül a kettő: féket jelent az irodalomban is, az irodalom mondanivalójának és formájának érdekes módosulását, nem egyszer eltorzulását a francia, angol, olasz és német indításokhoz képest. Szlovák viszonylatban viszont a teológus szemlélet német gyökereiről is beszélhetünk: igen sok szlovák író Jénában vagy Halléban végzett lelkész. Érdemes volna egyszer alaposabban megvizsgálni — éppen a különböző nemzetiségek egymáshoz való viszonyulása szempontjából a jobbágyság helyzetét. Az I. nemzettípus vezető osztálya ugyanis a saját etnikumához tartozó paraszti lakosságot a gazdasági-társadalmi szempontból éppen úgy elnyomta, mint a nemzetiségekét; a II. nemzettípus vezető rétegei viszont csak addig voltak „a néppel“ szövetségben, amíg — mint elnyomottak — sajátos nemzeti céljaikat el nem érték. Amint kispolgári értelmiségük vagy annak legalább egy része erős burzsoáziává cseperedett fel, a saját etnikumához tartozó népnek legfeljebb folklórkincsét használta fegyverül, társadalmi-gazdasági szempontból éppen úgy reá nehezedett, mint az I. nemzettípus uralkodó osztálya. Éppen ezért a felszínen dúló nemzetiségi harc mellett a haladó szellemű irodalomban mindvégig megmarad az elnyomott osztályok szolidaritásának gondolata. Abban a pillanatban, amikor az uralkodó osztályok elleni harc (főleg a XX. század elején] élesebbé válik, e szolidaritás gondolat az irodalomban is élesebb hangsúlyt kap. (Folytatjuk.) A NEMZETISÉGI ISKOLAUGY A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN Dr. KŐVÁGÓ LÁSZLÓ Magyarország iskolarendszere a felszabadulás időpontjában a legelmaradottabbak közé tartozott Európában. Ez a tény, majd az új társadalmi rend építésének az igénye, kezdettől fokozott figyelmet követelt az oktatásügy iránt. A felszabadulás után — a kibontakozó kulturális forradalom keretében — intézkedések történtek a nemzetiségi iskolahálózat fejlesztésére is. Jelentős fejlődés azonban ezen a területen csak 1949-től, az iskolák államosítása után indult meg, miután a nemzetiségi nyelveket is oktató iskolák zöme egyházi volt. Először a szlovák, román, délszláv általános iskolai igények kielégítésére történtek lépések, majd gimnázium és tanítóképző intézet is létesült a nemzetiségek részére. A nemzetiségi óvodák szervezése 1954-ben indult meg. Igen súlyos problémát jelentett kezdetben a nemzetiségi pedagógushiány, a- melynek leküzdésére az első időben tanfolyamokon képezték ki a nemzetiségi fiatalok közül a pedagógusokat. A német iskolák szervezése 1951-ben vette kezdetét, majd ez a folyamat 1955- től meggyorsult. A nemzetiségi iskolahálózat kiépítése lényegében 1959—-60-ra fe44
