Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-09-01 / 1. szám - Sz.J.: A hátrányos helyzetű tanulókról / Figyelő

ban. Elsősorban a tanulás iránti érdeklődés felkeltését hangsúlyozza, a motívumok fejlesztését, a folyamatos, következetes ellenőrzést. Majdnem egy évig tartott — írja — míg felfogták a 3-as és 4-es osztályzati jegy közti értékkülönbséget. Csak ezután kezdtek örömet érezni a jobb eredmények, jegyek felett, illetve igyekeztek a rosszabb jegyet kijavítani. Ehhez az kellett, hogy állandóan érezzék: a pedagógus mennyire örül jó eredményeiknek. Ez a tanítóhoz való jó viszony kialakulását is elősegítette.

A szerző vázolja mindazon módszereket, fogásokat, amelyeket a siker érdekében alkalmazott a tanítási órán és azon kívül, a szülőikkel folytatott munka során. Hangsúlyozza a tanító alapos pszichológiai felkészültségének a fontosságát, mert a tanuló személyi tulajdonsága, értelmi képességei, egészségi állapota és családi helyzete ismeretének a hiányában nem értékelheti őt objektiven, s többet árt, mint használ. Az a gyermek, akit megsértenek, fél. Félelme egyre nő, és akadályozza harmonikus fejlődését, s ez mérhetetlenül nagy kár. Ezt kell tudatosítani minden pedagógusnak, tanítson bár elsősöket vagy érettségizőket.

A 26. számban G. Koňáková ír az 1—5. évfolyam leggyengébb tanulóival folytatott munkájának a tapasztalatairól. Mint írja, éppen azok a gyermekek nőttek legjobban a szívéhez, akikkel a legtöbb baja volt, akiket leginkább fenyegetett a bukás veszélye, de mivel jól ismerte családi körülményeiket, nem hagyta őket sorsukra.

Az 1. évfolyamban a hátrányos helyzetű és a jó tanuló tudásszintje között 2 iskolaévnyi különbség is lehet. Számos kedvezőtlen körülmény már a születése előtt is befolyásolja az egyén belső feltételeit. A gyenge tanulók már az első osztályzati jegyek után a kudarcélménnyel küszködnek. Igen gyakoriak náluk a verbális funkciózavarok, nehezen tanulnak beszélni, olvasni és írni. Előnyös, ha korrekciós osztályokba járhatnak, viszont itt meg hiányzik a jó tanulók példája. Ma többnyire a normális osztályokba járnak, a tanítók a pótórákon foglalkoznak velük, sajnos szervezési okokból erre a 4. illetve az 5. órán kerülhet csak sor, amikor már elég fáradtak a tanulók. Épp ezért a szerző a jól irányított tanítási órát tartja a tanulókkal folytatott munka alapjának, amihez már eddig is számos, önálló munkát követelő segédeszköz jelent meg. Javasolja, hogy dolgozzanak ki a gyengébb tanulók számára külön munkalapokat, erre ad is néhány ügyes szempontot.

„Állandóan legyen szemünk előtt az a tény, hogy az ember értékeinek a kérdése egy életen át nyitva marad“ — idézi a szerző St. Hvozdíkot, akinek számos tanulmánya jelent meg a hátrányos helyzetű tanulókról.

SOCIALISTICKÁ

ŠKOLA

Л gyermek- és ifjúsági bűnözés olyan probléma, amelytől nem mentesek a magas szintű és kultúrájú társadalmi rendszerek, — ma még a szocialista országok sem. A sajtóban, gyűléseken, társadalmi összejöveteleken, a képviselő szervek tanácskozásain egyaránt sokszor szóba kerül ez a nem kívánatos társadalmi jelenség, hogy feltárhassák okait és a kiküszöbölésükhöz vezető utat.

Abszurd gondolat lenne az iskolát kárhoztatni az ifjúság bűnözése miatt, de néhány összefüggést nem lehet észrevétlenül hagyni. Az Iskola szocializáló (tár- sadalmasítój folyamata számos biológiai, pszichológiai és szociológiai tényező bonyolult kölcsönhatásától függ! Egyes gyermekek különféle okok miatt egyszerűen nem fogadják be az iskola pozitív ráhatásait. Ezt tudomásul kell vennie az iskolának és a tanítónak, s mindent meg kell tennie, hogy felébressze a tanuló érdeklődését, érzelmi élményt keltsen benne illetve pozitív tapasztalatokat.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ifjúsági és a gyermekbűnözésnek többnyire a megromlott és felbomlott családi élet, az alkoholizmus és a bűnözés a bölcsője. E rendkívül hátrányos helyzetben élő gyermekek szellemi és testi fejlődéséről a szülők nem képesek gondoskodni, persze, hogy a többi gyermek lől jelentősen lemaradnak a fejlődésben. A kedvező családi körülmények között élő és az ilyen körülményeket nélkülöző gyermekek közti ellentét az osztálytársak, a tanító és mindaz iránti negati- vizmushoz vezet, amit az iskola hirdet.

A biológiai fejlődés hiányosságait az iskola nem képes eltávolítani, kedvezőtlen családi körülményeit sem változtathatja meg, sőt anélkül, hogy tudatosítaná, erősítheti a negatív hatásokat pl. ha nem gondoskodik egyénileg az ilyen tanulókról. Az időhiányból eredően a tanító egyszerűen fegyelmezetlenségnek, engedetlenségnek, rossz szándékúságnak minősíti a tanulók viselkedészavarait. Mindez hozzájárul a veszélyeztetett gyermekek lemaradásához, bukásához.

30