Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-09-01 / 1. szám - A hagyományokhoz híven / Hírek
Az iskolakerülést nem egy esetben az is fokozza, hogy a pedagógus nem találta meg a pszichoszociálisan sérült gyermekhez a megfelelő hangot, viszonylást. Mindez csak fokozza negativizmusukat, s nagyon sok gyermek aszociális viselkedését csupán viszontválasznak veszi a rengeteg megalázásért, sérülésért, amelyeket a tanítótól, az osztálytársaktól kellett elszenvednie szellemi, kulturális és társadalmi elmaradottsága miatt. Igen előnytelen a gyermekek beilleszkedése az osztályközösségbe, ahol sajnálatosan hozzászoknak a sorozatos sikertelenséghez. A kellő higiéniai szokások és készségek hiányos volta, a társak közt viselkedni nem tudás az iskolába lépés első napjától befolyásolják egyes gyermekek iskolai eredményeit: Az a gyermek, akit nem ért meg a többi gyermek, nem érvényesülhet közöttük. Akit soha nem dicsértek meg, elveszti belső egyensúlyát, az igazságba és az erkölcsbe vetett hitét. A tanító tehát ne csak az elsajátított ismeretek minőségére összpontosítsa figyelmét, hanem állandóan kísérje figyelemmel az elsajátított ismeretek társadalmi interpretációjának minőségét is. Különösen fontos, hogy a tanulók a tanórán túli időt szervezett felügyelet alatt töltsék, mert a szabad idei, szakköri tevékenység rengeteg lehetőséget ad arra, hogy azok a gyermekek is sikerélményhez jussanak, akik a tanórán nem tűnnek ki. A szerző hangsúlyozza, hogy mennyire fontcs lenne a tanárképző főiskolákon fokozott figyelmet fordítani a hátrányos helyzetben levő tanulókkal folytatott nevelő munkára való felkészítésre. (A. Bílý: Škola jako významný pomocník v boji proti delikvenci mládeže 1972—73. 9. szám 412—416. old.) Sz. J. Hírek A HAGYOMÁNYOKHOZ HÍVEN A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának Nemzetiségi Osztálya, a Bratislavai és a Prešovi Kerületi Pedagógiai Intézettel közösen az idén is megszervezte — híven a hagyományokhoz — a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű I. és II. ciklusú iskolák magyar szakos pedagógusainak nyári szakmai továbbképzését. Lapunk munkatársa ezúttal is ellátogatott a szemináriumra. Egyrészt, hogy elbeszélgessen az összejövetel felelős vezetőivel: Valkó Józsefnével, a Bratislava KPI és Kossuth Jánossal, a Prešovi KPI magyar módszertani kabinetjének vezetőivel a szeminárium célját, programját és az érdeklődést illetően; másrészt, hogy megkérdezzük közvetlenül a legilletékesebbektől, az iskolázáson résztvett pedagógusoktól: véleményük szerint az iskolázáson szerzett ismeretek ellensúlyozzák-e az időveszteséget, mi az amit a továbbképzésről hazavisznek, amiről majd tantestületük első pedagógiai tanácsülésén beszámolnak — mint újról és érdekesről — kollégáiknak. Amint a két felelős vezetőtől megtudtuk, a július 2-tól 6-ig rendezett szemináriumon 84 pedagógus vett részt, közülük 35-en Kelet- illetve Közép-Szlovákiából. Az érdeklődés ezúttal is rendkívüli volt. Naponta 8-tól fél egyig és fél négytől 6-ig tartottak a foglalkozások, ezeken iskola- politikai és módszertani kérdésekről hallhattak előadásokat a résztvevő pedagógusok. Valamennyi előadást helyszűke miatt lehetetlen felsorolni, s nincs is szándékunkban. Ugyanakkor néhány kiragadott téma — mint pl.: Iskolapolitikánk feladatai, Az irodalomtanítás korszerűsítése, Korszerű törekvések a nyelvtan tanításában, Az órán kívüli irodalmi nevelés, A programozott nyelvtantanítás kérdései, A tanulók ellenőrzésének kérdése, Az audiovizuális eszközök felhasználása a kiejtés oktatásában — is bizonyítja: a szervezők valóban hasznos és sokrétű előadássorozatot biztosítottak a szakmai továbbképzésen résztvevők számára. Külön említést érdemelnek az előadásokat követő gazdag viták, amelyek a pedagógusok érdeklődését bizonyították. Az eredményességet a kiváló előadók is szavatolták, így Pék Vendel, az SZKB KB-nak dolgozója, Mózsi Ferenc kandidátus, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetője, dr. Turczel Lajos és dr. Jakab István, a Ko- menský Egyetem tanárai, Hasák Vilmos és Tankó László, a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozói; és végül, de nem utolsósorban 31
