Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-12-01 / 4. szám - Sziklay László: A kelet-európai összehasonlító irodalomtörténetírás néhány elvi kérdésről / Látóhatár

főnjét annak cirill betűivel nyomtatta. A török hatóság azt hitte, hogy a kiadvány Budán készült.14 A magyar nyelvűeken kívül német, cseh, szlovák, szerb, horvát, bolgár és román nyelvű könyvek egész sora jelenik meg Budán; nemcsak tankönyvek, hanem szépirodalmi és tudományos kiadványok is, s ez az érintett nemzetek irodalmi és tudományos nyelvének kialakulása szempontjából sem volt közömbös.15

így lett Bécs mellett, majd Bécset egyre jobban kiszorítva s a magyar országgyűlés addigi székihelyét, Pozsonyt is megelőzve Pest-Buda éppen a XIX. század első felében több kelet-európai nemzet kulturális középpontjává. Épp’ az egyetemi nyomdával kapcsolatban állapíthó meg, hogy ez a folyamat már a felvilágosodás korában megkezdődött.

Közismert, hogy itt szervezkedett a magyar reformkor nagy lendületű irodalmi élete; talán fölösleges, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumtól kezdve az időszaki sajtótermékeken és a kulturális egyesüléseken át egészen a magyar Tudományos Akadémiáig mindazokat az intézményeket felsoroljuk, amelyek a szervezkedés méreteit is érzékeltetik. De „éppen itt, Pesten jelenik meg a szerb napisajtó funkcióját elsőként betöltő hetenként kétszer, majd többször megjelenő politikai napilap típusa: a Szrpszki Národní Liszt, majd a 40-es évek derekától 1848 tavaszáig megjelenő Szrpszke Národne Novine15; itt alapítják meg a pestkörnyéki szerb kereskedők anyagi áldozatkészségéből a szerb Maticát, a Letopiszt17. Szerb18 és szlovák19 színtársulat is játszott Pesten. Arról is több forrásunk szól, mit jelentett Pest-Buda a románok kulturális fejlődésében: a románság latin hagyományait megteremtő erdélyi triász, Klein—Sincai— Maior itt jutott ahhoz a forrásanyaghoz, amely elmélete alapját jelentette,20 Budán adták ki 1825-ben a román nyelv nagy szótárát,21 de itt jelent meg a húszas évek végétől az első folyóirat számba vehető irodalmi-művelődési kiadvány, a Biblioteca Romaneascá is, „amely Zaharie Karkaleki szerkesztésében egész sor olyan kérdést vet fel, ami nemcsak az egykorú román és szaktudományi fejlődés, hanem a magyar és szomszédnépi kulturális kapcsolatok szempontjából is jelentős“.22 Valamivel később, 1864-ben Josif Vulcan Pesten indítja el Família című folyóiratát23, amelynek nem kisebb költő, mint maga Eminescu köszönheti pályakezdését.24 Ján Kollár, a cseh nyelven alkotó szlovák költő Pesten volt harminc évig lelkész: egyház- és művelődéspolitikai harcaival itt rakta le a szlovák nemzeti öntudatosodás alapjait, s innen indította el szláv kölcsönösség elméletét, nemcsak csehek .és szlovákok, hanem szinte valamennyi kisebb szláv nép ösztönző erejét a XIX. század folyamán. Ljudevit Gaj, a horvát irodalmi önállóság megalapítója, itt tanult Pesten, itt barátkozott össze Kollárral,25 s az ő ihletésére teremtette meg az illirizmus elméletét. De Kollárnak számos más szláv követője is volt; az ő életében sokan tekintettek Pestre úgy, mint szláv központra; ő maga is felsorolja a legfontosabb szláv városok között, amikor a kölcsönösségről írt értekezésében sürgeti a kulturális centrumok kialakítását. Éles harcot vívott a reformkor magyar nemzedékének magyarosítási törekvései ellen: e harcok a felületes szemlélő előtt méltán kelthették azt a látszatot, hogy elszigetelte magát az egykorú magyar törekvésektől.

Ennek ellenére: szabad-e úgy felfognunk magyarok, délszlávok, románok és szlovákok pest-budai kulturális szervezkedését, mint egymástól elszigetelt mozgalmakat? Elképzelhető-e, hogy az akkor még nem egyesített két kisvárosban nem tudtak egymásról, hogy törekvéseikben nem volt valami közös? Sárkány Oszkár csak nagy általánosságban állapította meg, hogy: „Magyarország sajátos helyzete folytán a román, a szerb, a szlovák, a magyar írók a közös irodalmi központokban, főleg Pesten személyesen is találkoztak.“26 Kollárral kapcsolatban ennél lényegesen tovább tudtunk menni: sikerült megállapítanunk, hogy művelődéspolitikai harcainak a felszíne alatt komoly együttműködésben volt számos jelentős magyar kortársával, tőlük népköltési gyűjteménye számára anyagot is kapott, sőt, voltak — mint például Széchenyi István — akik

104