Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-12-01 / 4. szám - Sziklay László: A kelet-európai összehasonlító irodalomtörténetírás néhány elvi kérdésről / Látóhatár

Látóhatár

A KELET-EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÓ IRODALOMTÖRTÉNETÍRÁS NÉHÁNY ELVI KÉRDÉSÉRŐL*

(Világirodalmi Figyelő Vili. évfolyamának 4. számából)

SZIKLAY LÁSZLÓ, DrSc.

Ez az oka annak, hogy Kelet-Európa sok nemzetének vannak ún. „bécsi“ hagyományai: itt alakul ki a XVIII—XIX. század fordulóján a magyarok s a délszlávok időszaki sajtójának központja10, de Kopitar és Dobrovský munkássága révén innen indul ki a nyelvújítási mozgalom nem egy szála is, általában: a XVIII—XIX. század fordulóján Bécs közvetítette azokat a nyugat- európai politikai és kulturális eszméket, amelyek segítségével a függetlenségi harc elindulhatott. Talán elég, ha itt a magyar testőríróknak, a bécsi teológiát végzett szlovák aufkláristáknak, a cseh és szlovén felújulásnak, a szerb Vük Karadžičnak a példájára hivatkozunk. Régebben sokat hangoztatták Bleyer Jakab „bécsi csatorna elméletét“, amely szerint Bécstől kapták a szóban forgó népek minden indításukat, s az osztrák fővároson keresztül minden angol, francia, sőt német jelenség is sajátos színt kapott. Bleyer elmélete nyilvánvalóan a szerző magyarországi német nacionalizmusával magyarázható túlzás: hiszen például a szlovák protestánsok nagy többsége nem Bécsen keresztül, hanem közvetlenül Németországból (Jénából, majd Haliéból) kapta a modern kultúra hatásait,11 Széchenyi közvetlenül Angliából hozta nemzetépítő terveinek nem egy ötletét, de Basel, Párizs, az olasz városok közvetlen hatását sem szabad lebecsülnünk. Eckhardt Sándor megállapítja, hogy a francia s az angol írók franciák és angolok maradnak, még ha Bécs közvetíti is őket, a császárváros csak közlekedési eszköz, más nagy kulturális központok átadója.12

Amit — főleg a Habsburg-birodalom népeivel kapcsolatban — Becsről elmondottunk, azt jelentette a lengyelség egy részének s Molva-Havasalföld románjainak a cári Oroszország és Párizs. Onnan kapták az alábbiakban kifejtésre kerülő indításokat annyira, hogy Pétervár s a francia főváros a lengyel s a román íróknak, de sok esetben más kelet-európai népek íróinnak is találkozó helyévé, saját kulturális központjaik kifejlődéséig, nem egyszer még azon túl is legfőbb vonzóerejévé vált.

A feudális rend hagyományozza a nemzeti öntudat ébredésének korára a budai egyetemi nyomdát is. Már Nagyszombatban is több nemzet számára adott ki könyveket; kezdetben sok itt élő nép nyelvén állt az ellenreformáció szolgálatában. Ezt a többnyelvűséget akkor is megtartotta, amikor 1777-ben Mária Terézia az egyetemmel együtt Budára költöztette. Amikor pedig 1795-ben No- vakoviő István, akinek egyedül volt joga Ausztria és Magyarország területén szerb könyvek előállítására, egész műhelyét a budai egyetemi nyomdának adta el, ez a jog is reá szállt.13 Buda ebben a korban a bolgár könyvkiadásnak is egyik középpontja lett. Ez annyira köztudatban volt, hogy amikor a bolgár Karosztojanov Nikola 1835-ben a budai Egyetemi Nyomdától vásárolt fémbetűket, a hatóságok tudta nélkül, illegálisan készített könyvei címlapját és kolo* Lapunk novemberi számában megjelent írás folytatása.

103