Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-12-01 / 4. szám - Tábi László: Új célok, új távlatok

előttük, és csak az ún. elite, az uralmon levő burzsoázia és a jól szituált rétegek gyermekei számára volt elérhető. A burzsoázia osztályérdekeit szolgálta tartalma is.

Nálunk az 1948-ban az egységes iskoláról szóló törvény rakta le a szocialista iskolarendszer alapjait. A szocializmus több mint húszéves időszaka az iskolaügy és dolgozó népünk műveltségi szintjének soha nem látott fejlődését jelenti. Ezt mutatja a statisztikai összehasonlítás. Az egységes iskola sikeres fejlődése egyes szakaszaiban a régi burzsoá iskola híveinek ellenállásába ütközött. Ez az ellenállás főleg az 1964 utáni években — fejlődésünk válságos időszakában, az 1968/69-es években nyílt támadásba torkollott, nemcsak az egységes iskola, hanem általában szocialista iskolaügyünk minden alapvető elve ellen, amelyeknek megsemmisítésére törekedtek. A revizionista és szocialista ellenes erőknek sikerült a szocialista rendszert és értékeit bizonyos mértékben megkárosítani, és főleg sikerült a pedagógusok és iskolai dolgozók nem kis részét félrevezetni, megtéveszteni. A főiskolákból mint ismeretes, de főleg az egyetemekből a destrukció és az ellenforradalom támaszát, fészkét akarták kialakítani. A gyakorlatban az ilyen irányú törekvések nagy károkat okoztak. Ezért a konszolidációs folyamat az iskolaügy területén, főleg a főiskolákon nagyon bonyolult és igényes volt. így tehát szükséges továbbra is nagy körültekintéssel és gondoskodással megszilárdítani, megőrizni a konszolidálási folyamat eredményeit.

Minden fokú iskola eszmei-politikai fő irányelveit a CSKP XIV. kongresszusi határozatai szabják meg, melyeket a CSKP és SZLKP KB júliusi plenáris gyűlései dolgoztak fel. Olyan célszerű eszmei-politikai munkáról van szó, amely a fiatalokat értelmi és érzelmi fejlődésükkel összhangban felkészíti a szocialista társadalom életében és munkájában rájuk váró feladataik teljesítésére, hogy a társadalom szükségletei szerint és a pári politikája szellemében a legjobban érvényesülhessenek. A kongresszus ezért két egymástól elválaszthatatlan kulcsfontosságú kérdést emelt ki:

— a felújítást, mégpedig iskolánk szocialista jellegének teljes és következetes felújítását,

— ifjúságunknak a munkára és az életre való jobb felkészítését a szocialista társadalomban.

Elmondhatjuk, hogy a párt XIV. kongresszusi határozatainak teljesítésében jelentős eredményeket értünk el, ez főként az iskola szocialista jellegének felújítására vonatkozik.

Az irányítási szervekben és minden fokú iskola élén a szocializmushoz hű, a párt politikáját egyöntetűen támogató vezető dolgozók állnak. A vezetés területén a tapasztalatlanságból eredő hiányosságokai fokozatosan kiküszöböljük.

Iskolánkat valamennyi fokon megtisztítottuk a szocialista ellenes akciók szervezőitől, a jobboldali opportunizmus és antiszocialista nézetek aktív hordozóitól. Ha az egyes iskolákban még találhatók ilyen esetek, ezek egyéni elbírálás alapján a pedagógiai testületek munkájának javítása keretén belül megoldódnak.

Az iskolában folyó oktató-nevelő munka (a periféria területéről) a figyelem központjába került. Felújul, bár az ismert nehézségekkel, az

98