Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Könyvekről / Könyvekről

Az akkori tanfolyamok közül a tanítók továbbképzését szolgáló (két turnusban megtartott) Trenčianske Teplice-i bizonyult a legjelentősebbnek. E tanfolyamnak az volt a célja, hogy megismertesse a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű tanítókat azokkal a feladatokkal, amelyek a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitása alkalmából elvégzésre vártak.

A Trenčianske Teplice-i tanfolyam első hallgatóit 1949. október 22-én meglátogatta Laco Novomeský, neves szlovák költő, az iskola- és tájékoztatási ügyek akkori vezetője, és nagy hatású beszédet mondott. A személyi kultusz idején később vád alá helyezett költő mélyen internacionalista szellemű, népeink közeledését őszintén szorgalmazó szavait azonban közben sokan elfelejtették. Ezért is érdemes ismertetni.

Többek között méltatta az 1948-as Februári Győzelem eredményeképpen a csehszlovákiai magyarok életében bekövetkezett változások jelentőségét, valamint a szlovákiai magyar ifjúság tanítói számára — a felszabadulás után első ízben — rendezett összejövetel fontosságát. Örvendetes ténynek tekintette, hogy rövid egy évvel annak deklaratív kinyilatkoztatása után, hogy a magyar nemzetiségű gyerekeknek a műveltséget anyanyelvükön kell nyújtani, összejött a csehszlovákiai magyar tanítók nagyszámú csoportja megbeszélni, miként tegyenek eleget a sürgető feladatokank. A tanfolyam megrendezésével azt látta bizonyítottnak, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek anyanyelvi oktatása Csehszlovákiában nem csupán szép ígéret, nem másodlagos kérdés, hanem a szocialista művelődési politikának ugyanolyan fontos és értékelt eleme, mint a szlovák és a cseh gyerekek anyanyelvi oktatása. „Ám — jelentette ki — annak a ténynek puszta megállapításával, hogy a magyar gyerekek nevelése nálunk u- gyanolyan figyelemnek örvend, mint a szlovák és a cseh gyerekek nevelése, nem elégedhetünk meg. A magyar tanítási nyelvű iskoláknak nemcsak az a céljuk, hogy kifejezzék társadalmunk tárgyilagosságát, amely egyenrangúnak és egyenjo- gúnak tekinti a csehet, a szlovákot, az ukránt, a magyart és a többi nemzet és nemzetiség tagjait, hanem az is, hogy emeljék a tudásszintet, és kiegyenlített viszonyt teremtsenek, .kiegyenlített viszonyt szlovákok és magyarok között!’ E cél sokkal messzemenőbb, mint amilyet bármely kulturális politika a múltban maga elé tűzött. Azt szolgálja, hogy új korszak kezdődjék a szlovákok és a magyarok együttélésének történetében. Megvalósításával nemcsak a magyar lakosságnak akarunk valamit adni, hanem önmagunknak, a szlovákoknak is végre biztosítani akarjuk a békés belső fejlődést nemzetiségi súrlódások, soviniszta civakodás nélkül..

Novomeský beszélt a két nép együttélésének és fejlődésének fontosabb állomásairól, elemezte az egykori súrlódások okait, majd aláhúzta, hogy népeink az egymás megértéséhez és kölcsönös tiszteletben tartásához vezető út alapjait akkor rakták le, amikor megdöntötték a burzsoázia, a kapitalisták és a földbirtokosok uralmát. A régi gondolkodás maradványai, a bizalmatlanság, a soviniszta-nacionalista előítéletek azonban még mindkét oldalon megtalálhatók. Az iskoláknak is feladata — szlovák és magyar vonalon egyaránt —, hogy a téves nézeteket felismerjék és leküzdjék. Beszédében kitért arra is, hogy nincs „természetes” vagy „vele született” ellenségeskedés a szlovák és magyar kisember között, nincs az ellenségeskedésre indító, rajtunk kívül álló ok. A nézeteltérések okai bennünk gyökereznek. Ezeket viszont el lehet és el is fogjuk távolítani mindkét oldalon. A közös múlt, az egymásrautaltság, a szokások, a nyelv, a szükséglet stb. kölcsönös tiszteletben tartása alapján a szlovák és a magyar dolgozó barátságban akar és tud élni. Nem fog és nem is akar azonban megegyezni az Eszterházyakkal, a Mindszentyekkel még akkor sem, ha ezek a világi és egyházi főurak a szlovák és cseh hasonmásaikkal egymás között meg is egyeznének. Novomeský kijelentette: „Nem lenne jogom követelni Önöktől, a magyar gyerekeink tanítóitól, hogy az Önökre bízott ifjúságot egyetértésre buzdítsák és a szlovák lakossággal a testvéri együttélés szellemében neveljék, ha ugyanezt nem követelném a szlovák tanítótól is és a szlovák iskolától magyar lakosságunk iránt. És biztosítani akarom Önöket arról, hogy amikor megkívánjuk, hogy ápolják a szlovák nemzethez és közös hazánkhoz, a Csehszlovák Köztársasághoz való ragaszkodást az önök magyar diákjaiban, követeljük és minél tovább, annál nyomatékosabban követelni fogjuk a szlovák tanítótól, a szlovák iskolától, az egész közéletünktől a magyar ember iránti tiszteletet és baráti viszonyt, a tiszteletet az ő szükségleteivel szemben, nyelvének és nemzeti tudatának tiszteletben tartását... Rávezetjük embereinket, hogy ne legyen tövis szemükben és ne keressék az ellenségeskedést ott, ahol magyar szót, magyar beszédet hallanak. Magyarul beszélni nem bűn. hanem az itteni magyar emberek természetes joga. Azon emberek ellen, akik ezzel ellentétes nézetet vallanak, a leg90