Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Levelezőink írják
3 Dr. Otakar Klíma—Dr. Stanislav Segert: Mluvnice hebrejštiny a aramejštiny, Nakl. ČSAV, Praha 1956, 35., 84. old. 4 A. Erhart: SANSKRIT I., Popisná mluvnice, Praha 1967, (jegyzet), 74. old. („Privlastňovací zájemna (posesiva) jsou adjektíva tvorená od základu personálií.“) és Doc. dr. Adolf Erhart, CSc.: SANSKRIT II., Historickosrovnávací mluvnice (jegyzet), 92. old. 5 Walter Jung: Grammatik der deutschen Sprache, Leipzig 1967, 339. old. 6 Dr. Joh. Christ. Aug. Keyes Deutsche Grammatik, Achtundzwanzigste Auflage, Hannover und Leipzig 1914, 224., 245. old. 7 Uo., 245. old. — lábjegyzet 8 Jindrich Niederle: Mluvnice ŕeckého jazyka, Patnácté vydání, Praha 1946, 64. old. 9 Heyse, i. m., 245. old. 10 Heyse, i. m., 246. old. 41 Hermann Paul: Mittelhochdeutsche Grammatik, Zehnte und elfte Auflage, Halle a. S. 1918, 69. és 71. old. 12 W. Jung, i. m., 334. old. 13 W. Wilmanns: Deutsche Grammatik, Erste und zweite Auflage, Dritte Abteilung, Strassburg 1909, 411. old. A Szocialista Nevelés szerkesztősége egyre több levelet kap. A levelek nagy része személyes problémákat vet fel. Olvasóink tájékoztatása végett idézünk az egyik levélből: „Tanítónő vagyok, 1950-től tanítok. Férjem is tanító. Három kiskorú gyermekem van. Azért, mert mindketten délelőtt tanítunk, nem tudom gyermekeimet kire hagyni. Mit tegyek?“ A levél írója a továbbiakban elmondja, hogy tanítani akar, de ha ügyét nem tudja elintézni, ha nem helyezik át a férjét vagy őt .illetve ha nem mehet az óvodába tanítani, akkor — és most egy hosszú sor kéréssel vegyített fenyegetést tartalmaz a levél. Sajnos a levélben szó sincs arról, hogy a helyi szervek, a szakszervezet, a járási iskolai hatóságok mit tettek ebben az ügyben — egyáltalán ismerik-e a problémát. Arról sem beszél a levél írója, hogy az általa javasolt megoldások megoldha- tók-e: Mert nem egy tanítóházaspárnak lehet még három apró gyermeke ... Szerkesz- kesztőségünk az ilyen természtű leveleket haladéktalanul megküldi az illetékes személyi hivatalnak — ebben az eseten, a Járási Nemzeti Bizottság Iskolaügyi Osztályának — ügyintézés végett. Az illetékes személyi hivatal pedig értesíti a szerkesztőséget az ügy intézéséről. Meg kell mondanunk, hogy az 1971. és 1972-es év 16 ilyen vagy hasonló esetében 15 alkalommal az illetékes hivatal általunk értesült a problémáról, ami lapunk számára ugyan pozitívum, de a tanító és a személyi hivatal, a tanítóigazgató-tanfelügyelői kapcsolat emberi közelsége szempontjából elgondolkoztató negatívum! A 16 általunk közvetített ügy közül 12 esetben a személyi hivatal eleget tett a kérésnek, ami viszont rendkívül nagy fokú megértésről, jóindulatról tanúskodik. A hozzánk érkezett levelek másik csoportjába azokat sorolhatjuk, melyek — a személyes problémákon és kérésen kívül — az iskolában levő helyzetről is beszámolnak. Általában a levélírók sötét képet festenek saját iskolájukról, kollégáikról, kartársaikról. Kartársaikat két csoportba osztják — az ügyeskedők, a klikket alkotók csoportjára. Ök azok, akik számára a tanítóság csupán másodállás, kapcsolatok teremtésére való alkalom. A fő foglalkozásuk a pénzszerzés, a házépítés, az autójavítás, a méhészkedés, a kertészet stb. ... Ezek azok a tanítók, akik „a nyeregben ülnek“. A másik csoport „az igát húzók“ csoportja — ők „tanítanak, ők dolgoznak az iskola hírnevéért, létéért stb.“. Tehát a romantikus fekete-fehéren látás — láttatás a tipikus ezekre a levelekre. No meg az, hogy a levél írója mindig maga a tökély, az önzetlenség, a tudás fáklyája — s ezért kéri, hogy intézzék el számára ezt vagy azt. A levélíróknak ez a típusa □em említi meg az iskola demokratikus mechanizmusának felhasználását a helyzet Levelezőink írják 58
