Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Szeberényi Zoltánné: Az iskola irányítása, igazgatása / Figyelő
megváltoztatása érdekében. A szakszervezeti élet, a pedagógiai tanácskozások, a párt- szervezet mind-mind nagyszerű lehetőség lenne, hogy változtasson a helyzeten, de erről sajnos a levelekben nem tesznek említést. A levelek egy harmadik csoportjába — szám szerint sajnos ez a legkisebb csoport — azok tartoznak, akik beszámolnak iskolájuk egy-egy sikeres ünnepségéről, akciójáról, a szavalóversenyről, egy-egy énekkari szereplésről stb. Sajnos ezek a beszámolók rendszerint nagy késéssel érkeznek, és lapunk hosszú átfutási idejét is beleszámítva, csak négy-öt hónapos késéssel jelenhetnének meg. Sokszor esik meg, hogy a beszámoló nincs helyhez, időhöz, konkrét személyekhez kötve, amit a szerkesztő bizottság érthetően közlésre nem javasol. Aránylag kevés képet kapunk az iskolákról, sőt néha a meglevő, értékes eredményekről sem tudjuk olvasóinkat tájékoztatni. Hogy miért? És most előre is bocsánatot kell kérnünk, de eltérünk eddigi gyakorlatunktól, mert egy konkrét példával illusztráljuk a problémát. A Hurbanovó-i (Ógyallaj Kilencéves Alapiskola kiváló munkával, a szülőkkel való példás együttműködéssel új iskolájuk környékét „sport-areállá“ és gyönyörű parkká „varázsolta“. Megkértük az iskola igazgatóságát — küldjön erről nekünk képeket, beszámolót. Sőt a Járási Nemzeti Bizottság tanfelügyelőjével is megegyeztünk, hogy az iskolát lapunkban, — nemcsak a többi iskolaigazgatóságot ösztönözni kívánó célzattal, hanem őszinte elismerésünk jeléül — dicséretben részesítjük. S az eredmény: az ígéret immár több mint másfél éve csak ígéret maradt, mind a járási tanfelügyelő elvtárs, mind pedig az igazgatóság részéről. Elismerjük: valószínűleg valami akadály merülhetett fel. Ám azt aligha lehet elfogadni, hogy egy jó tollú pedagógus, ha valamit ígér, s azt objektív okok miatt nem tudja teljesíteni, ne adja tudtul ezt. Mert ugye az ígéret szép szó ... Mindezek ellenére is — mivel láttuk a Hurbanovó-i (Ógyallaj Kilencéves Alapiskolát — engedjék meg, hogy ezúttal gratuláljunk az iskola igazgatóságának, az egész tanári karnak iskolájuk szépítésében elért nagyszerű sikerhez. S főleg ahhoz, hogy a szülőkkel és a tanulókkal együtt meg tudták teremteni azt a köztudatot, mely iskolájukat „a mi iskolánk“ megtisztelő címmel ajándékozta meg. S ez az, amit mi úgy osztályozunk, hogy „a legtöbb“. A szerkesztő bizottság Figyelő Az Iskola irárByításaf igazgatása KOMENSKÝ A csehszlovák iskola 1945 óta egyre eredményesebben halad a szocialista iskola maradéktalan megvalósítása felé. Ez az út nem mentes buktatóktól, kitérőktől, hirtelen emelkedőktől és figyelmeztető jelektől. Az, hogy milyen mértékben valósulnak meg a tanterv, a nevelési terv, a módszertani utasítások, a különféle előírások és rendtartások célkitűzései, az a tanító munkájától, illetve az iskola igazgatásának milyenségétől is függ. A folyóirat 96. évfolyamának 9. számában Fr. S m о 1 к a az iskolai élet igen fontos dokumentumát, a munkaügyi rendtartást elemzi. Összehaonlítja az 1957-es, az 1967-es és az 1971-es évi iskolai rendtartást. Az első kellő mértékben hangsúlyozta a pedagógus szerepét az egységes nevelőhatások megszervezésében, amelyek az ifjú nemzedéknek az új társadalmi rendszerbe való beilleszkedését, s annak továbbfejlesztését segítik elő. Az 1957-ben kiadott rendtartás az előzőhöz képest meglehetősen szűkszavúan taglalja a tanító politikai küldetésének kérdését, az iskolai szolgálatba lépés feltételei között nem említi a politikai tájékozottság és fejlettség normáját, eszerint nem volt szükséges a pedagógusi fogadalomtétel sem. Az iskolaügyi minisztérium tájékoztatója, a „Vestník“ 1971. szeptember 20-án tette közzé a nevelésügy dolgozóinak új rendtartását. Ez egyértelműen hangsúlyoz59
