Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Az irodalom-művészet / Az alapiskola felsőtagozata és középiskoláink számára

részleteket használtak (többen versszakonkénti tartalmat írtak le: az 1. versszak a megszólítás, a 2—3. a helyzet ismertetése, a 4. „kérés“ a tyúk- anyótól, az 5—6. intelem Morzsa kutyához). Ezek a dolgozatírók sem említették meg — hasonlóan mint a többiek — a költemény hangulatát, halhatatlan bűbáját. A tanulók általában figyelmen kívül hagyták például a versforma — a felező nyolcas — adta ritmus lendületét. Pedig a költemény jó alkalmat kínál a magyar ritmus egyik fő jellegzetességének bemutatására, arra, hogy az ictus és a logikai hangsúly e költeményében a Petőfi költemények átlagánál jóval gyakrabban nem esik egybe (Arany szerint éppen ez a változatosság a magyar ritmus jellegzetessége).3 A tanulók nem tudták megfejteni a műben rejt- jelzett igazi tartalmat, emberi magatartást, s ezzel a mű világnézeti töltését. A Benedek Marcell által kigúnyolt régi iskola módjára mondták a „tartalmat“ anélkül, hogy tudomásul vették volna, a költő mindezt „az esztétikai megformáltság csatornáján közölte“. A tanulók általában nem látták azt a lényeges különbséget, ami a mindennapi beszéd célratörő, egyértelmű gondolatközlése és a művészi közlés többértelműsége (az irodalmi alkotás konnotatív rendszer, s így a művészi jel többjelentése) között van. A költemény szavainak csak primér jelentését fogták fel, s ettől nem tudtak elszakadni, s így a szóképek többlettartalma, gondolatközlésen túli funkciója iránti fogékonyságukról a dolgozatokban nem kaptunk jelzést. 19 dolgozatíró azzal kezdte dolgozatát, hogy „Petőfi a magyar nép forradalmára“, „a forradalom viharmadara“, „de azért írt szerelmi és családi költeményeket is“ vagy „ez a költeménye a családi költemények sorába tartozik“. Ezek közül négyen arra utaltak, hogy any- nyira kedves (közvetlen) a vers, hogy első olvasásra érthető, ezért „nem szorul elemzésre“. Részükre tehát a kedves az, ami nem szorul elemzésre, ami az első olvasásra érthető. Akadtak olyan tanulók is (hatan), akik szinte mentegették Petőfit, hogy ilyen családias verseket is írt. Hasonló gondolatot vetett fel a Vajda László tanulmányában ismertetett egyik felvételiző is. Ez a fogalmazó azonban tovább szőtte gondolata fonalát, s azt állította, hogy „éppen ezekből az idillikus helyzetképekből ismerhetjük meg a költő igazi lelkivilágát“. Ennek a szegény, az irodalomtanítás taposómalmában elnyomorodott tanulónak világnézetét teljesen összekúszálták az előre elkészített sablonok és frázisok. Tudta, hogy a társadalmi mondanivaló a legfontosabb — s mintegy bocsánatot kér az egyéni mondanivalóért, tehát a társadalmi érdeket ugyan az egyéni érdek fölé helyezi, de az első adódó alkalommal mégis kész az értékeknek ezt a hierarchiáját a feje tetejére állítani. Mi lesz ezzel a nem önhibájából ingatag ítéletű emberrel? A tanulók önálló gondolkodása ott vérzik el, hogy a pontosan tisztázott fogalmak helyett frázisokat tanulnak. Márpedig a frázisokat nem lehet téglaként használni a gondolatépület falainak felrakásához. Előregyártott kész sablonokat használni az ítéletek, a következtetések helyett (pl. az emberiség haladásáért harcoló költő stb.) nem az önálló gondolkodás nevelőiskolája.4 A dolgozatírók — Vajda László —, megállapítása szerint képtelenek voltak eljutni — az absztrakcióhoz, és úgy látszik erejüket meghaladó feladat az individuális képi tartalomból eljutni a totális eszmei tartalomig. Az értetlenség, ahogy a szerkezeti és nyelvi formával bántak, megakadályozta, hogy a műben a gondolati kifejezésen túl érzelemkifejezést is lássanak. „Feltételezem — írja Vajda László — hogy kb. a következő pszichológiai folyamat játszódott le bennük: Beléjük idegződött, hogy a tűzön-vízen kergessék, nyakoncsíphessék az eszmeiséget: Eszmeiségen pedig kizárólag gondolati — etikai tartalmat értenek, az esztétikai-emocionális mondanivaló szinte ismeretlen előttük.“5

Mindennek felelevenítésével nem célunk a tudat aggasztó lemaradását új és új példaanyaggal bizonyítani, hiszen az irodalomtanítás problémái, de az irodalomtanítással szemben támaszig