Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 4. szám - Fried István: Egy Petőfi-vers világa / Az alapiskola felsőtagozata és a középiskolák számára
sika Miklós 1839-ben archaizáló megszólításként él e szóval „A csehek Magyarországon" című. regényében. Így e szó versindítóként megadja az alaphangulatot, a patriarchális kedélyesség hangulatát kölcsönzi, s lehetővé teszi a dörmögve bosszankodás költői megvalósítását. Annál szerencsésebb a megoldás, hogy e megszólítás 5-ször lordul elő, pillanatra sem zökkenünk ki a hangulatból. Az ,,aztat‘‘, „eztet" ( összesen kétszer lordul elő) — véli Tompa József — „eléggé régies, illetőleg népies hangulatúnak látszik", s épp elemzett versünkről állapítja meg: „az egységes, csiszolt irodalmi nyelvet megelőző korszak stílusát utánozva, jó hasznát veszi az eztet álaknak is." Petőfi válóban jól érzett rá a korra, Gvadányi több alkalommal és a mutató névmás tárgyragjának megkettőzésével: „Mert Pannónia szűz néki eztet mondta; Mindezekbül aztat hoztam ki; Vedd hát, nemzetem, eztet fontolóra"; Csokonai is használja: Régen eladta már aztat is a kincsen! A szókincs anyagát vizsgálva, ösz- szegezhetjük, hogy Petőfi sikerültén hoz vissza egy elmúlt időszakot, szavaival megidézi a „címszereplő" korát, a hét deákos, a néhány kort idéző szó, egy-egy avultnak ható nyelvi jelenség mintegy korhűvé teszi a verset; hozzátehetjük: költőnk gondosan ügyel arra, hogy ne zsúfolja tele, ne „archaizálja" szerfölött közölni valóját; szavai általában a kort festik, s nem akarja, hogy az olvasó múzeumban érezze magát. Tulajdonképpen kevesebbet bízott szavaira, többet a mondatszerkesztésre. Egy-egy versszak egy-egy mondat, melyet legtöbbször a csoportrímek fognak egybe. Általában egy tagmondat egy sor, de helyenként enjambe- ment-nal él. Evvel az egyhangsúság- tól őrzi meg a verset, s a humoros hangulatot fokozza. Különösképpen az utolsó szakaszban érződik ez, ahol az igekötőt választja el az igétől, olyan hatást keltve, mint a színész, ki a helytelen levegővétel miatt elakad- és csuklik egyet: Nyugodjék kegyelmed csendes békességgel! Appetitusomat, ha korcs magyarok elRontják... Másutt a négysarkú tizenkettősök egyhangúságát élénkíti egy-egy közbeékelt mondattál: Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy német... Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna... Az egy sor — egy mondat megoldású verssorok száma: 24, az eltérő megoldásúaké: 8; azaz a Gvadányi- kort jobban jellemző sorfajta aránya 3:1 az eltérő megoldású sorokhoz, az utóbbiak elhelyezése is érdekes: harmadik, negyedik, hetedik és nyolcadik sor. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a mondatépítés során a látszólagos ügyetlenségek is a korhűség szolgálói: Sok számos poéta vagyon mostanában, Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban Sokan ... Nyugodjék kegyelmed csendes békességgel! Ezt szolgálják az ismétlések is, a gondolatritmushoz hasonló mondatismétlődések. Kegyelmednek már rég pihen a pennája, Kegyelmednek régen megnyílt a sír szája ... Alább: Élnif...) nem igen kívánna. De hálottaihoz újra visszaszállna. Az e vers szomszédságában született versekkel összehasonlítva láthatjuk, mily kevéssé képszerű e költemény. Míg pl. Az utánzókhoz c. vers metaforikusán ábrázolja a költészetet (a költés szekér, sas a költés), az epigonok hitványsága szemléletes hasonlat révén világosodik meg előttünk, addig A régi jó Gvadányi-ban egy-egy ellentét (Nincs abban sok cifra poétái szépség, De vagyon annál több igaz magyar épség), egy-egy figura-etymologicához hasonló ismétlés (mulatok kegyelmed könyvével, Könyvének igazi magyar beszédjével ) utal a nyelvművészre. pedig e verset előző mű (Est) épp verselési bravúrjaival hívja föl magánt
