Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-09-01 / 1. szám - Baráth Ernő: A személyiség harmonikus fejlődése
érvényre kell juttatni ezeket a lenini gondolatokat az egyes iskolatípusok és nevelési intézmények konkrét nevelési programjaiban, módszertani eljárásaiban. Az osztályelv következetes érvényesítésével tovább kell fejleszteni az ember megismerésének metodológiáját a pedagógiai-pszichológiai diszciplínák rendszerében. Az eddiginél mélyrehatóbban kell megismerni a jelen ifjúságának mentalitását, érdekeit, hajlamait. Újra idéznünk kell a régi pedagógiai igazságot, hogy ha a pedagógia embert akar nevelni, akkor először alaposan meg kell ismernie. A szocializmus építésének fejlett korszakában elengedhetetlen a tanácsadók hálózatának kiszélesítése, amelyek segítséget nyújtanának és irányítanák a pályaválasztási tájékoztatást a tanulók között. Ezért sürgős minden járásban mihamarább kiépíteni és ideológiailag fejlett, szakképzett káderekkel ellátni a pszichológiai-nevelő tanácsadókat. A tudományos-technikai forradalom pozitiven befolyásolja az intellektuális tevékenységet nemcsak a termelésben de az iskolában is. Minden ember, aki a tudományos és szakismeretek szükséges komplexumát elsajátította, amelyet az iskola aktívabb nevelő-művelő tevékenysége és a professzionálistechnikai oktatás rendszere támogat, olyan mértékben képes tökéletesíteni képességeit, hogy ne legyen egyetlen professzióhoz kötve. Egyúttal bebizonyult, hogy a munka az anyagi termelésben nem válik el az intellektuális szférától. Ez megköveteli, hogy az alapiskola tanulóit logikus gondolkodásra neveljük, mert az értelmi tevékenységnek ez a szférája éppen a tizenötödik évig fejeződik be. Ezért kell az alapiskolában a tananyag egyoldalú emlékezeti elsajátítása helyett fejleszteni a tanulók alkotó gondolkodását, fokozni aktivitásukat az új ismeretek megszerzésében. Természetesen a személyiség új típusa nem az univerzális képességű dolgozót testesíti meg, aki — minder specializáció nélkül — bármiféle igényes munkával foglalkozhat. Az a lényeg, hogy a dolgozó ne csak szűkkö- rűen a saját szakmáját ismerje, hanem szert tegyen általános ismeretekre is. így a munkás — a múltban résztársadalmi funkció viselője — sokoldalúan fejlett egyénné válik, ,,aki számára a különböző társadalmi funkciók kölcsönösen váltakoznak az élettevékenység formáival.“ (Marx-Engels Művei, 23. kötet, 499.) Az egyre gyorsuló tudományos-technikai fejlődés folyamatában a szocialista rendszer mindig kedvezőbb és szélesebb lehetőségeket nyújt a személyiség, a képességek, hajlamok sokoldalú fejlesztéséhez. A tudományos-technikai forradalom egyik legfontosabb szociális-pedagógiai aspektusa a munkára való nevelés és az ifjúság pályaválasztási tájékoztatása, pszichológiai és erkölcsi felkészítése a nemzetgazdaság egyes területein végzendő gyakorlati tevékenységre. A munkára nevelés történelmileg és társadalmilag meghatározott kategória — ugyanúgy mint maga a nevelés. A munkára nevelés a családban és az iskolában nem öncélú, hanem az ember mindenoldalú nevelésének részét alkotja. Célja, hogy a tanuló minél jobban be tudjon illeszkedni a szocialista társadalom munkájába és életébe. Ezért olyan elemekre összpontosít, amelyek a modern társadalom munkatevékenységének perspektívájára nézve jellemzőek és feltételezik a fiatal egyének sikeres szocializá- lódását. A minőségi struktúra anyagi feltétele a társadalom technikai színvonala, az alapbázis terjedelme és minősége. Ezek a tényezők bizonyára hatással lesznek az iskolai és a családi munkára való nevelés orientációjára (irányultságára). Nem tételezhetjük fel, hogy a munkára nevelés céljaira, tartalmára és eszközeire való közvetlen hatásról van szó, hanem inkább a munkára nevelés irányának és fejlődésének keretbeli meghatározásáról, a fejlődési trend hosszabb időre való megállapításáról. (O. Baláž, 1970) A CSKP XIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a munka megerősítése szükségszerűségének a tanulók professzionális irányításában, természete 8
