Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1972-11-01 / 3. szám - Tankó László: Világnézeti nevelés az irodalomtanításban / Középiskoláink számára

szempontjából nagyon fontos fegyvert jelent a tanító kezében. A világnézeti alapfogaidnak megér­tetése, illetve azok tisztázása még korántsem meríti ki az irodalomnak e téren betöltött szerepét. A világné­zeti nevelés nemcsak egyoldalúan ér­telmi jellegű, hanem érzelmi és aka­ratbeli nevelés is. Egy másik eszkö­ze az érzelmi ráhatás, amivel más tantárgyak nem rendelkeznek. Az iro­dalmi alkotásokból nem csupán az értelemnek szóló eszmei tartalmat kell kibontanunk és tudósítanunk a tanulókban, hanem úgy kell irányíta­nunk a tanítást, hogy az irodalmi művek nagyszerű érzelmi nevelőere­je is pozitív hatást gyakoroljon a ta­nulókra. Az értelmileg elfogadott igazságok az érzelmi elem révén szi­lárdulnak meggyőződéssé, helyes i- rányban kommunista meggyőződéssé. Az érzelmeknek jelentős szerepük van a tett és viselkedés irányításában is. Ezt azért fontos tudatosítani, mert a tanulók aktivitásának a motiválása is a kommunista szellemben való neve­lés alapelveihez tartozik. Az irodalomtanár azzal kelthet lel­kesedést a tanulókban, ha maga is lelkesedik a haladó törekvések, a a kommunista párt politikai megnyil­vánulásai iránt, és szilárd meggyőző­désű. Éppen az irodalom múltja .érzé­kelteti a legélményszerűbben, hogy jelenünk szocializmust építő munká­ja annak a szakadatlan harcnak a folytatása, amelyet íróink, költőink évszázadról évszázadra vívtak a tár­sadalmi haladásért és az évszázado­kon keresztül mellőzött, mindig robo­toló, gürcölő népért. A világnézeti neveléshez az érzelmi ráhatás szempontjából, nem utolsó­sorban, hozzátartozik az is, hogy az irodalommal összefüggő mondaniva­lót hogyan fogalmazza meg a tanár. Tudatosan és következetesen keresi-e, kiaknázza-e azokat a nevelési lehető­ségeket, amelyeket a tananyag önma­gában hord, de sok múlik azok meg­közelítésén és megfogalmazásán. Er­re szeretnénk egy példát bemutatni József Attila életrajzának táblai váz­latán keresztül. Egy „semleges“ vázlat: — József Attila, 1905. Budapest — 1937. Balatonszárszó. — Apja 1908-ban elhagyja a családot, kivándorol; anyja 1919-ben meg­hal. — A gimnázium elvégzése után Sze­geden, Becsben, Párizsban és Bu­dapesten végzi egyetemi tanulmá­nyait. — A szegedi egyetemről Horger An­tal eltanácsolja. — Költői tehetsége korán jelentkezik. Első verseskötete, a Szépség kol­dusa címmel 1922-ben jelenik meg. — 1924 elején megjelenik második kötete, a Nem én kiáltok. — 1929-ben megjelenik Nincsen apám, se anyám c. verseskötete. — 1931-ben a Döntsd a tőkét, ne si­ránkozz c. kötetét az ügyészség elkoboztatta. — 1932-ben folyóiratot indít Valóság címmel. — Találkozik Szántó Judittal, aki élettársa lesz. — 1932-ben megjelenik további ver­seskötete, Külvárosi é/ címmel. — 1934-ben Medvetánc c. kötete jele­nik meg, — korábbi verseinek vá­logatását is tartalmazza. — 1936-ban szerkesztője lesz a Szép Szó c. folyóiratnak, s megjelenik a Nagyon fáj c. utolsó versesköte­te életében. — Betegsége egyre jobban elhatal­maskodik. — 1937. december 3-án Balatonszár­szón, 32-éves korában, vonat alá veti magát. A világnézeti nevelés szempontjából egy hatásosabb, „politikus“ vázlat: — József Attila, 1905. Budapest — 1937. Balatonszárszó — A magyar proletárköltészet és a szocialista világirodalom kiemelke­dő alakja. A munkásosztály költő­je. — Apja, szappanfőző munkás, 1908- ban elhagyja a családot, kivándo­rol; anyja, mosónő, 1919-ben meghal. — Gyermekotthonban, majd nővéré­nél nevelkedik. 85

Next

/
Thumbnails
Contents