Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-09-01 / 1. szám - Baráth Ernő: A személyiség harmonikus fejlődése
A személyiség harmonikus fejlődése BARATH ERNŐ A szocialista és a kommunista társadalomban a termelőerők fejlődése és a közösségi viszonyok tökéletesedése a testi és szellemi munka állandó közeledését eredményezi, illetve elősegíti az ember személyiségének sokoldalú fejlődését. N. K. Krupszkaja, a nagy szovjet pedagógusnő is nemegyszer hangsúlyozta a dolgozók nevelésének gondolatát — és ez a gondolat vörös vonalként húzódik végig egész pedagógiai hagyatékában. A szovjet pedagógusok közül elsőként indokolta meg a közösség szükségességét a kommunista nevelés feladatainak teljesítésében. „A személyiség önkéntes alárendelése a közösség érdekeinek a folyó harc érdekében a kommunista erkölcs alapkövét képezi.“ (írásai, 6. kötet 147 1.) Az automatizált gépek rendszere egyre nagyobb szerepet fog kapni a munka elvégzésében. Ha a mechani- záció felszabadítja a dolgozókat a nehéz fizikai munkák terhe alól, és munkakörét az automatizált gépek irányítására szűkíti, akkor idővel az automatizáció megkönnyíti az irányítás funkcióját is, „átengedve“ ezt szintén az automatizált berendezéseknek, amelyek irányítják a termelési folyamat kezdő, középső és végső befejező szakaszát. Ilyen körülmények között a dolgozó már nem az anyagmegmunkálás mestereként szerepel, feltétlenül bizonyos technikai és szakismerettel, sőt gyakorlati készséggel is kell rendelkeznie, amelyek által ellenőrizni tudja a technológiai folyamatok végbemenését. A kilencéves alapiskolák szintjén ez azt jelenti, hogy rendszeresen emelni kell az oktató-nevelő munka színvonalát, respektálni a tanítási folyamatban a közösséget és a tanulók egyéniségét. Továbbá követelmény a tanítási idő ésszerű kihasználása, az oktatási módszerek és segédeszközök rendszerének további fejlesztése, valamint lehetővé tenni minden tanuló aktivizálását a közösségen belül. A jövő megköveteli némely folyamat, például a tanítási folyamat és az ellenőrzés irányításának automatizálását. Ennek következtében elég idő marad a tanító irányító és ellenőrző munkájára. Ezzel kapcsolatban ki kell küszöbölni a tananyag felesleges hisztorizálását. Ez az iskolák minden fokára vonatkozik. Ez a probléma szorosan összefügg azzal a szükségességgel, hogy az iskolák minden fokán és minden tantárgyban meghatározzuk az alaptananyagot. Az alapiskolának meg kell tanítani a tanulót dolgozni, alkotni, hogy bizonyos ismeretekhez önműveléssel jusson el. A szocialista iskola nem tűrheti a lélek nélküli biflázást, memorizálást, sem a többségre jellemző nagyfokú passzivitást. A XIV. pártkongresszus határozatai értelmében iskolarendszerünkben jelentős szerepe van az osztálypolitikai jellegnek. Iskolánknak következetesen össze kell kapcsolódnia az élettel, a szocialista társadalom munkájával. Az iskola, művelődés és a nevelés, a lenini elvek szellemében kell hogy szerves részévé váljon a társadalom forradalmi átalakulásának és a szocializmus építésének. Az iskola összekapcsolása a politikával a kommunista nevelés elsőrendű és meghatározó feladata. Az iskola és a politika kapcsolatának elve a művelődés és az oktatás egész rendszerében, céljaiban, tartalmában és módszereiben valósul meg. Különösképpen ki kell emelni az iskola kapcsolatának elvét a politikával az ideológiai nevelés területén. Arról van szó, melyik ideológia képezi a nevelés tartalmát, és milyen világnézet alakul ki a tanulókban. Nem elég azonban az említett elvet ünnepélyesen deklarálni, de igényesen és alkotóan 7
