Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1971-09-01 / 1. szám - Onódi János: iskolaügyünk fejlesztésének új korszaka

a marxizmus-leninizmus elveiből kiindulva, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek szellemében felkészítse a jövőre. Ennek érdekében tűzi ki célul a CSKP XIV. kongresszusának határozata: „Továbbra is következetesen egy­séges országos iskolapolitikát kell folytatnunk, növelni kell az irányítás haté­konyságát, fokozatosan és céltudatosan emelnünk kell az egész iskolarendszer minőségi színvonalát, folytatnunk kell az iskolaügy anyagi alapjának bővítését és korszerűsítését.“ A CSKP XIV. kongresszusának határozatai szellemében, már az 1971/72-es tanévben és a továbbiakban is, az oktató-nevelőmunka minden szintjén, fi­gyelmünk középpontjába kell hogy állítsuk a pedagógiai munka minőségét és a nevelés színvonalát. Nem kétséges, hogy a meglevő anyagi jellegű és egyéb hiányosságok ellenére is, már ma is megvan minden lehetőség arra, hogy jelentős mértékben megjavítsuk az oktató-nevelőmunka színvonalát. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a tanfelügyelők és iskolaigazgatók az eddi­ginél lényegesen nagyobb igényekkel lépjenek fel a pedagógusokkal szemben, a pedagógusok pedig emeljék a mércét a tanulókkal szemben. Az oktató-nevelő munkában és az iskolák irányítása folyamán is, különösen nagyobb gondot kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, amelyek közvetlenül is befolyásolják az ifjúság szocialista tudatának kialakulását. Az elmúlt évtized folyamán két szélsőséges irányzat mutatkozott meg a poli­technikai nevelés terén. Kezdetben esetenként túlzásba vitték egyes iskolák­ban az iskola munkaiskola jellegét, később viszont egyre inkább olyan tenden­ciák érvényesültek, amelyek szinte teljesen elvetették a munkára való nevelés szükségességét, az iskola és az élet szoros kapcsolatának megvalósítását. A CSKP XIV. kongresszusa ezért hangsúlyozta ki, hogy meg kell szilárdítani iskoláink munka- és politechnikai jellegét, s ez főként a középiskoláinkra vonatkozik, mert meg kell szüntetnünk a középiskoláinknak a gyakorlattól, a termelés szükségleteitől, az élettől való elszigeteltségét. Természetesen a munkára való nevelést is a régebbinél lényegesen magasabb szinten kell meg­valósítanunk, éspedig úgy, hogy ne a tanulók tudásszintjének csökkenését, hanem ellenkezőleg, annak emelkedését segítse elő. Szocialista társadalmunk továbbfejlődése megköveteli a dolgozók, s elsősor­ban az ifjúság szakképzettségének lényeges növelését. Ennek biztosítása érde­kében, társadalmunk egyik távlati feladata a kötelező, teljes középiskolai végzettség biztosítása, amelyhez már ma is megvannak az alapvető feltételek. Ez azt jelenti, hogy teljes középiskolai végzettséggel, magasabb műveltséggel rendelkező szakembereket akarunk nevelni a középiskolákban, szakközépisko­lákban, szaktanintézetekben és tanonciskolákban. A teljes középiskolai végzett­séggel rendelkező szakemberek számának növekedése viszont feltétlen hozzá­járul majd a népgazdaságunk fejlődéséhez, s így a dolgozó nép életszínvonala növekedésének forrásává is válik. Ezzel igen szoros kapcsolatban van a továbbtanulás kérdése is. A CSKP XIV. kongresszusának határozata különösen azt hangsúlyozza ki, hogy „Meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a munkás- és parasztcsaládok gyer­mekei nagyobb számban tanuljanak és végezzenek a közép- és főiskolákban.“ Egyetlen iskolánk munkatervéből sem hiányozhat tehát az a pont, amelyben meghatározzuk, hogyan igyekszünk hozzájárulni e célkitűzés megvalósításá­hoz. Természetesen ez azt is megköveteli, hogy helyesen irányítsuk tanulóin­kat a pályaválasztás folyamán. Ismeretes, hogy szocialista alkotmányunk min­denki számára biztosítja a továbbtanuláshoz való jogot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki csakis az egyéni érdekei alapján választhatja meg azt, hogy milyen iskolatípusban szeretne továbbtanulni. Mindezt azért említjük, mert évek óta megfigyelhető, hogy a kilencéves alapiskolát végzett fiatalok túlságosan egyoldalúan a szakközépiskolák felé irányulnak, érdeklődnek első­sorban és lényegesen kisebb mértékben a szaktanintézetek és ipari tanuló­2

Next

/
Thumbnails
Contents