Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Kerékgyártó Imre: Világkép, életszemlélet, világnézet
legelni, s ennek megfelelően avatkozik be a folyamatba, nyesi a vadhajtásokat, kibontakoztatja a fejlődő rügyeket. A mindennapok sodrásában ezek apró jelekben villannak eléje: egy szóban, tettben, reagálásában. Bízzon olyan egyszerű feladatokat a gyermekekre, amelyeknek elvégzéséért nem lelkesednek. Győzze meg a szülőket is arról, nem akkor tesznek jót gyermeküknek, ha mindenben a kedvüket keresik. Rájuk is érvényes: a nehézségek edzik az erőst, megtörik a gyengét. Az ÉLETSZEMLÉLET tulajdonképpen a világkép és az értékrend találkozásából születik. Nem véletlen, ha szocialista etikusok azt hangoztatják, hönnyen megtudahtjuk egy emberről kicsoda valójában. Elegendő ha megbizható információt kapunk arról a) mit tart önmagáról és másokról, b) mit tart fontosnak az életben, c) és mi az elképzelése a boldogságról. Világnézeti nevelésünkben rendszerint éppúgy megfeledkezünk erről, mint a világkép kialakításáról. Nem véletlen tehát az sem, hogy miközben ismereti alapon mérjük világnézeti nevelésünk hatékonyságát, nem vesszük észre, hogy ebben a vonatkozásban is takarhat a szocialista, marxista világnézeti tudás a legellenmondásosabb életszemléleteket a cinizmustól a haszonlesésig, a koz- mopolitizmustól a nihilista etikáig. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a világnézetből a leglényegsebb tartalmi jegy sikkadt el: a tetteket érlelő meggyőződés. Szocialista társadalmunk számos belső ellenmondása épp abból fakad, hogy felszínesen csak a világnézet tudására vagyunk kíváncsiak. Megfeledkezünk Marx egyik alapvető tanításáról, amelyben azoknak, akik a XIX. század közepi munkásosztály műveletlenségét hangsúlyozták, arra hívta fel figyelmét: a műveltség egyik aránylag legkönnyebben pótolható eleme a tudományos ismeretek elsajátítása, ha nem üresség tátong a helyükön, hanem megfelelő társadalmi, termelési tapasztalatok foglalják el azt. A szocialista forradalmat győzelemre vivő katonák, munkások Lenin szerint aligha feleltek volna meg egy alapfokú marxista szemináriumon, de mégis tudták, hol a helyük, mi a tennivalójuk. Mert a tudás nagyon fontos dolog az ember életében, de semmi esetre se minden. A világnézeti tudás pedig csak akkor határoz meg világnézeti magatartást is, ha összhangban van az életképpel és a világszemlélettel. Az az orvos, aki a beteget csak akkor gyógyítja lelkiismeretesen, ha ezért külön ellenszolgáltatást is ad, de az a bármilyen foglalkozású egyén, aki mások ügyét csak akkor intézi lelkiismeretesen, ha ezért külön juttatásban is részesítik, párttag is lehet, világnézete, életszemlélete azonban mindenképpen idegen az marxizmustól, a szocailizmustól. Említettük, hogy az életszemlélet egyik döntő láncszeme az értékrend. Meg kell őszintén mondanunk, hogy egyoldalúan ismeretközpontú oktatásunk ma többnyire nem segíti, hanem maga is gátolja a helyes értékrend kialakulását. Az emberi személyiségnek megszámlálhatatlan megnyilvánulása van. Ezeket nevezzük tulajdonságoknak. Ismételten hangsúlyoznunk kell, egyetlen iskola sem mondhat le arról, hogy közülük a tudást sokra értékelje. De alapvető feladatáról mond le az az iskola, amely a gyermekek értékelését az egyes tantárgyakból elért számszerű eredményeire szűkíti le, azzal azonosítja. így könnyen értékesebbnek tűnhet egy gyors felfogású, törtető, jellemtelen valaki, mint a lassú észjárású, de becsületes, szorgalmas, helyét nehézségekben is megálló fiatal. Általában összetévesztjük értékelésünkben a sajátos szakmai feltételeket és az emberi kiválóságot. Igaz, sohasem lesz jó, hasznos mérnök abból, aki matematikából gyenge eredményt mutat fel. De az is igaz, hogy az emberi kiválóság nincs egyetlen diplomához, álláshoz sem kötve. És az is igaz, hogy az iskolának legalább olyan feladata, hogy minél több jól képzett embert neveljen a társadalomnak, mint az, hogy valamennyi fiatalt becsületes, 295
