Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Kahan, Koloman: Az ateista nevelés kérdéseihez az iskolában
életét. Az ateista neveléssel az iskolában egyszerre, két jelentős feladatot oldunk meg: a) segítjük pozitív módon kialakítani a kommunista személyiséget az emberi szubjektum intim szférájában, ami gyakran döntő jelentőségű az embernek az élethez való viszonyulásában; b) az ateista neveléssel a tudományos kritika elméleti alapján lehetővé tesszük a vallás gyakorlati felszámolását. Az ateista nevelés önmagában nem mindenható. Veszít hatékonyságából, ha elszakítjuk a társadalmi élet objektív anyagi feltételeitől. A dolgozók személyes élettapasztalata, amelyet a társadalom gyakorlati változása folyamán szereznek, döntő tényezője lesz a tudat formálásának. Megszünteti az egyén saját erejében való kételkedést, a közömbösséget, a rezignációt, amely a vallásos világnézet éltető talaját képezi. Mindenképp ennek a folyamatnak a hatását lényegesen meg lehet gyorsítani rendszeres és céltudatosan irányított tudományos-ateista neveléssel. Marx K. 1878-ban a Chicago Tribune c. lap levezőjével folytatott interjú alkalmából úgy nyilatkozott a vallás perspektívájáról, hogy a vallás olyan mértékben fog felszámolódni, amilyen mértékben fejlődik majd a szocializmus, miközben nagy szerep jut ezen a téren a nevelésnek. Az iskolában az ateista nevelésben mindeddig nem sikerült megszüntetni a formalizmust, a kampányszerűséget, a rögtönzést, a türelmetlenséget és a mindebből következő adminisztratív módszert. Közismert, hogy az ateista elméletben és gyakorlatban inkább a vallás tagadására fordítottuk a figyelmet, mintsem az ateista nevelés pozitívumaira. Előadásaink és vitáink is inkább a vallástannal foglalkoztak, mint az ateizmussal, inkább a történelmi anyagra helyeztük a súlyt, és a valóság előtt gyakran szemet hunytunk. \* Ateista nevelésünk nagy hiányossága volt, hogy nem vettük figyelembe kellőképp az erkölcsi problémákat, az ember egyéni életének értékeit és kérdéseit. Keveset tettünk eddig elméleti és gyakorlati téren egyaránt annak érdekében, hogy a szülőket meggyőzzük a vallásos nevelés és a vallástani órák látogatásának káros voltáról. Hasonlóképp keveset tettünk annak érdekében, hogy bebizonyítsuk a marxista humanizmus és a szocialista erkölcsnek az álszent és absztrakt keresztény. erkölccsel szemben való fölényét. Hisz ezek a tudományos-ateista nevelés döntő szférái, ahol elégtelen felkészültségünk miatt gyakran csatát vesztettünk a vallással szemben a fiatal ember megnyerése szempontjából: Ennek ellenére az elmúlt időszakban pozitív eredményekről is beszámolhatunk. Az azelőtt csaknem teljesen vallásos beállítottságú Szlovákiában a meg- győződéses ateisták száma több százezerre emelkedett. Az 1971. évi szociológiai kutatás adatai szerint a lakosságnak kb. egy negyede nem tekinthető hívőnek. Ez nem lebecsülendő eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy 1950-ben a lakosságnak csak 0,2 %-a vallotta magát ateistának. Hogyan javíthatnánk a tudományos ateista nevelés jelenlegi helyzetén? Össztársadalmi szempontból szükséges lenne egy központilag irányított, jól szervezett, elméletileg megalapozott és módszertani szempontból átgondolt nevelési rendszer, amely bekapcsolná a lakosság lehető legnagyobb résziét. Nem lenne szabad megengedni a jövőben, hogy az iskola nevelőhatását a családi környezet vagy a munkahely befolyása semlegesítse. Javítani kell a káderhelyzeten is — el kell kezdeni az ateista propagandisták és lektorok rendszeres nevelését, ez különösen valamennyi fokú iskola tanítóira vonatkozik. A tanítóknak különös figyelmet kell szentelnünk. Habár paradox módon hangzik, mégis igaz, hogy a tanítók a tudományos-ateista nevelés terén nem állnak megfelelő színvonalon. Nemcsak azért, mert egy részüknek még nem sikerült felszámolnia vallásos meggyőződését, hanem mindenekelőtt azért, mert a tanítók többsége — sem elméletileg, sem módszertani szempontból 290
