Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Kahan, Koloman: Az ateista nevelés kérdéseihez az iskolában
nincs eléggé felkészülve arra, hogy kellő színvonalú világnézeti és tudományos-ateista nevelést nyújtson. Nem ritkán fordul elő, hogy a kilencéves alapiskolák tanítói a Szocialista Akadémiától kérnek lektorokat, ha a szülők számára ateista előadást akarnak szervezni. A tanítóknak az ateista propaganda legaktívabb propagandistái közé kellene tartozniuk. Ki más tudná jobban felhasználni pedagógiai és pszichológiai ismereteit a szülőkkel végzett tapintatos munkában. Sajnos a pedagógiai fakultások eddig nem vértezték fel a tanítókat kellőképp ehhez a tevékenységhez. A tanítók postgraduális tanulmányi rendszerében több időt kell biztosítani az ateista nevelés komoly elméleti és gyakorlati megvalósítására. A tanítói pályára jelentkezők felvételi beszélgetései alkalmával el kell tekinteni mindenféle engedményektől, és meg kell szigorítani a jelentkező hallgató világnézeti profilját meghatározó kritériumokat. Valamennyi tanítónak egyértelműleg a tudományos világnézet meggyőző- déses hirdetőjének kell lennie. Ennek egyrészt iskolai nevelőmunkájában kell tükröződnie, másrészt egész életmódjában. A vallásos meggyőződésű tanítók problémájának megoldása több tényezőtől függ. Az ilyen tanítónak — az igazgató és a tantestület segítségével — őszintén igyekeznie kell magáévá tenni a tudományos világnézetet. Ha erre nem képes, más hivatást kell választania. Az ateista nevelés egyes alapelveit nem mindig alkalmazták helyesen az iskolában. Elfeledkeztek arról, hogy a tanulók a nevelésnek nemcsak objektumai, hanem szubjektumai is. A tanítónak elsősorban fel kell keltenie az érdeklődést a világnézeti kérdések iránt, és a tanulókat türelemmel rá kell vezetnie, hogy önállóan állást foglaljanak világnézeti kérdésekben, hogy a természeti és társadalmi jelenségeket ateista-materialista szempontból értelmezzék. A tanítónak fokozott figyelmet kellene szentelnie az etikai kérdéseknek, az élet értékei és értelme problémáinak, önbizalmat kell ébresztenie tanulóiban, és fokozatosan rá kell őket vezetnie az emberi alkotótevékenység megértésére és értékelésére. A tanító működését jellemezze érzékeny tapintat, nyugodt, megfontolt hangnem, amely mentes a hívő tanulók elleni minden ellenszenvtől és ellenségeskedéstől. A tanítónak egyéni és differenciált módon kell bánnia az egyes tanulókkal, elemeznie kell intellektuális, érzelmi és jellembeli tulajdonságaikat, ismernie kell nézeteiket, érdeklődési körüket és problémáikat, le kell lepleznie vallásosságuk konkrét okait, és ennek alapján megfelelő eszközöket keresnie vallásos meggyőződésük felszámolására. A vallásosság jelenségét a tanítónak természetes, törvényszerű történelmi jelenségként kell magyaráznia. Meg kell szabadítania a tanulók előtt minden miszticizmustól, titokzatosságtól, meg kell magyaráznia földi, emberi eredetét. — A gyermekek és az ifjúság elgondolásában gyakran ködös elképzelések élnek az emberi tudattal és tudat alatti élettel kapcsolatban. Bizonytalanok az élet, a halál, a „lélek“, a lelkiismeret, a csodák, „jelenések“ kérdéseiben. A tanítónak nem szabad ezeket a kérdéseket figyelmen kívül hagynia. A tudományos-ateista nevelésnek az iskolában a rögtönzés helyett pszichológiai, pedagógiai és tudományos szempontból indokoltnak és szervezettnek kell lennie. A munka sikerét befolyásolja a tudományos-ateista nevelés számára megfelelő légkör kialakítása az iskola vezetésében, a tantestületben, a szülők és a tanulók között, valamint a tömegszervezetekben. Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni pl. az ateista nevelést szolgáló körök, klubok, kabinetek, könyvtárak stb. szervezéséről. Ezeket fokozatosan el kell látni a szükséges technikai és szemléltető anyaggal, publikációkkal, filmekkel stb. 291
